Az utóbbi időben új távlatok nyíltak a szlovákiai magyarság életében. Tanúi lehettünk annak, amint olyan újszerű közösségi érdekérvényesítő módszerek léptek színre, mint a matricázás, az önkéntes táblaállítások, de elég, ha csak a különböző vasúti performanszokra gondolunk. Az eszközök eltérőek, ám a cél, melyért küzdenek, azonos: a magyar nyelvhasználat mind szélesebb körű elterjesztése a magyarlakta területeken és – ami ezzel szorosan összefügg - az elszlovákosítás folyamatának meggátlása. A következő évek egyik nagy kérdése az lesz, hogy mennyiben tudjuk kihasználni a civil szférában rejlő lehetőségeket. Az útkeresés során érdemes más európai kisebbségek háza tájáról meríteni. Pozitív példa ugyanis bőven akad, a nyelvhasználat kérdése minden nemzeti kisebbség számára létfontosságú, hiszen a túlélésükről van szó. Hogy néz ki a nyelvi jogokért vívott küzdelem Bretagne-ban? Milyen módszerekkel népszerűsítik anyanyelvüket a walesiek? Mi a dél-tiroli németek sikerének titka? Többek között ezekre a kérdésekre fog tartalmas válaszokat adni a téma avatott szakértője, Davyth Hicks, korni nyelvhasználati aktivista,...

Nem állítom, hogy a táborbejáratnál Kosztolányi-idézeteket hangoztató üdvözlőstáb fog állni, de hasonló tartalmú kérdések bizony elhangozhatnak... És akkor Neked, táborlakó, szemfülesnek kell lenned, hogy tudd, miről is van szó és hogy válaszként gyorsan melyik irányba is billegtesd a fejedet, hogy "persze, hogy akarok" vagy éppen "jaj, sajnálom, már más csapat tagja vagyok"... remélem, más válaszlehetőség meg sem fordul a fejedben, mert nekem nem! Hogy ne mondhasd, hogy nem tudtad, miről is van szó (bár tudod, a törvény nem ismerete nem ment fel semmi alól :)) akkor álljon itt egy dióhéjnyi "jóhatudod" a táborban hagyományosan megrendezésre kerülő csapatversenyről. Valahogy úgy kezdődik az egész, hogy amikor épp regisztrálódsz és azt próbálod minél hamarabb eldönteni, hogy L vagy XL-es táboros pólót vegyél, mert már kisebb nincsen, még valamelyik játékszervező is rád veti magát (képletesen értve, persze) és elkezd duruzsolni a füledbe, hogy játék, meg hogy csapatok meg vándorgomba, paintball, gulyás, egyebek... A csapatok...

A idei táborba ellátogat Kubiszyn Viktor, író, újságíró, filmkritikus is. Könyve, a Drognapló egy éve jelent meg. Már a címe is sejteti, miről mesél majd a szerző nekünk: könyvében ugyanis a függőség kialakulásának borzalmait írja le, meghökkentő őszinteséggel. A könyvbemutatóval összekapcsolt közönségtalálkozón így első kézből hallhatjátok tőle, hogyan hatnak a kábítószerek az emberi szervezetre és a kapcsolatokra, s a szerző saját tapasztalatai alapján vall majd a visszaesések gyötrelmeiről is. Kubiszyn Viktor könyvében nem kertel, nem csomagol, s a szenzáció sem kenyere, nagy szavak és magyarázkodás nélkül mutatja be történetét, egészen közelről, mégis kellő távolságtartással. Ezek mellett azonban nem csak az (ön)pusztításról vall, hanem arról is, hogy van kiút. Az író 15 év kábítószer- és alkoholfüggőség után a KIMM Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban állt le. Azóta tiszta, élményeit papírra vetette, dolgozik. Ma a drogprobléma különösen aktuális, mégis tabuként kezelik. Mivel szinte elkerülhetetlen, hogy ne találkozzunk szembe a függőség valamilyen formájával, fontos lenne...