Péntek délután Mészáros Alajos EP képviselőt hívtuk meg a táborba, hogy a jövő energiaforrásáról, a fúziós energiáról beszéljen nekünk. A hallgatóságot tán meglepte, hogy a képviselő úr a politikai intézmények, pontosabban az európai döntéshozó szervek felépítését kezdte felvázolni. Az unió energiapolitikájának rövid bemutatása után, végül is eljutottunk a fúziós energiáig is. Ha még emlékszünk a fizikaórákra: a termonukleáris fúzió során két hidrogénatom (egy deutérium és egy trícium) egyesül egy héliumatommá és eközben energia szabadul fel. Erre a reakcióra épül a csillagok, így a Nap energiatermelése is, de a Földön is már egy ideje kísérletezünk vele. A legfontosabb ilyen kísérlet a franciaországi Cadarache város mellett történik. Hosszas egyezkedés után itt kezdték el építeni az ITER (International Thermonuclear Experimental) névre hallgató berendezést. A finanszírozás körüli huzavona érthető: a pletykák szerint ez a projekt az emberiség által közösen készített berendezések között a második legdrágább (az első a Nemzetközi Űrállomás, a sok rakéta miatt...

A szlovákiai magyar közéleti blogok aktív évet zártak a legutóbbi találkozó óta – lehet summázni az idén harmadik alkalommal megtartott bloggerfórum tanulságát. A Félvidék és a Felvidéki blog, a Körkép és a Közbeszéd, a Szótlan Szemtanú blog, illetve a vendég Mandiner képviselőivel lezajlott beszélgetés a harmadik volt a sorban a Gombaszögi Nyári Táborban megtartott bloggertalálkozónak. A 2012-es év mozgalmas volt. Az előrehozott választások, a kormányalakítás és a fokozódó kétnyelvűségi akciók hatással voltak a véleményformálók viselkedésére is. Új blogok születtek egyik oldalon tisztán politikai motivációval, és ezzel nyilvánvalóan összefüggésben a másik oldalon független portálok is útnak indultak. A bloggerek rövid bemutatkozás után beszéltek a webes naplójuk céljairól és célközönségéről. A legtöbb naplózó tudatosan ír, a közönséghez való eljutás céljával. Viszont a visszajelzést már nem egységesen értékelik, valaki szándékosan nem is méri a látogatások számát. De az olvasottság csak egy dolog: a kapott like, de a megjegyzés, komment jobban méri a poszt...

Péntek, tizenharmadika, eső. Kinek van ilyenkor kedve kimozdulni a sátorból, kocsma/büfé védőszárnyai alól előadást hallgatni? Hátha még a végén el is húzódik és oda a vacsora is. Aki mégis elcsúszkált a bokáig érő sárban a nagysátorig, (megjegyzem: örvendetesen nagy számban akadtak ilyen elvetemült emberek) végre megtudhatták, mit is takar a titokzatos, sok fejtörést okozó Pecha-Kucha kifejezés – és nem utolsó sorban kiválóan szórakoztak. Rövid, frappáns, ötletes, pici, olcó – mi más is lehetne, mint japán találmány. Öt művész, öt prezentációja, melyben egyenként húsz művüket mutatják be úgy, hogy minden képre/videóinstalációra húsz másodperc jut. De micsoda húsz másodperc! Láthattuk Gyenes Gábor disznó képeit, Urbanic sorozatát az ember kiszólgáltatottságáról, a személyes tér megszűnéséről, betekintést nyerhettünk a Kamaszba. Juhász R. József képei bizonyítják, hogy valóra váltotta a dadaisták álmát: a levegőben biciklizést, sőt felül is múlta őket a föld alatti biciklizéssel. Nagy Csilla szobrász vatta Emlékszobát és vattakolbász-csemegét hozott. Mayer Éva... helyett Szabó...