A „kiskerekasztal” Bindics Zsolt (Híd), Farkas Iván (MKP) és Antalík Imre (Selye János Egyetem, közgazdász) részvételével Dél-Szlovákia felemelkedésének lehetőségeit vitatták meg. A vita leginkább gazdasági szemszögből értékelte a régió helyzetét. Betekintést nyerhetett a hallgatóság Dél-Szlovákia gazdaságtörténeti fejlődésébe, melyet a vitapartnerek egyaránt visszatérően hangoztattak. Értékelték az állami gazdasági diszkrimináció megjelenését a magyarlakta területeken, leginkább a vállalkozás- és infrastruktúra fejlesztés kapcsán. Annak kapcsán, hogy vannak-e a szlovákiai magyarságnak helyi szövetségesei vegyesen válaszoltak - Bindics az önsegély és a saját források hatékonyabb felhasználását, Farkas a szlovák pártvezetők nemtörődömségét, míg Antalík a szakmai alapú politika kialakítását hiányolta. Egyetértettek azonban, hogy az élelmiszeripart fejleszteni kell, hiszen Dél-Szlovákia a mezőgazdaságban bír a legnagyobb potenciállal. A jövőre nézve az uniós és hazai források kilobbizására, vállalkozóbarát környezet kialakítására, és így a negatív demográfiai tendenciák visszafordítására kell fordítani a szlovákiai magyarság erejét. Pista

A tábor utolsó napján egy különösen kényes csoport: a cigányság került középpontba. Podhradský Lea Karcsai út című dokumentumfilmje a dunaszerdahelyi cigánytelep életét mutatja be. A film megjelenésekor nagy port kavart, s a tábor lakói sem tudták eldönteni, nevessenek, vagy sírjanak a már-már groteszk helyzeteken. Furcsa világ ez, ahol sajátos farkastörvények uralkodnak. A telep három pavilonja, azaz három csoportja közt lehetséges az átjárás, megfelelő magaviselettel (és anyagi helyzettel) a C pavilonból A pavilonba emelkedhetnek a kiválasztottak, a Karcsai út és a város közti távolság azonban legtöbbjük számára áthidalhatatlan. A  város polgármestere szerint lehetséges a felemelkedés, hiszen az ottani gyerekek iskolába járnak, nyitott előttük az út. A telep lakói mégis úgy érzik, ugyanúgy lehetetlen kikerülniük a telep kapui közül, mint levetkőzni a visszahúzó előítéleteket. A vetítés végén elkaptuk két gyors kérdésre  a rendezőt: Mi volt a célod a film elkészítésével? Arra voltam kíváncsi, miként határozza meg magát egy ember, aki többszörösen kisebbségben...

Milyen reakciókat váltott ki a film, és hogyan látod, mások ezek a reakciók magyarországi magyar oldalon, mint szlovákiai magyar oldalon? Galán Angéla: Feltétlenül. Szlovákiai magyar oldalról sokkal több negatív véleményt kaptam, köszönhetően részben a trailernek, ahova a legprovokatívabb képeket vágtam. Egyértelmű, hogy a szlovákiai magyar értelmiség, nem szeretné, hogy valaki, aki elment Szlovákiából megmondja neki, hogy milyen szlovákiai magyarnak lenni. Nyilván a magyarországi magyar pozíció más, hiszen ők kicsit tudatlanabbul, ennél fogva alázatosabban közelítenek a témához. Annak ellenére, hogy sok félreértés övezte a dolgot, a visszhang alapvetően jó volt. A film egyébként a selmecbányai 4 živly filmszemináriumon is bemutatták, ahol a szlovák közönség is nagyon jól fogadta a filmet. Magyarországon pedig a magyar tévés filmbemutató után is elég jó visszhangokat kaptam. Azok, akiket megszólaltatsz a filmben, gyakran nem tudtak mit válaszolni arra, hogy hol van a hazájuk. Minek tudod be ezt a komoly szerepzavart, illetve mennyire tartod fontosnak egy olyan...