Található-e vajon párhuzam Dimmel József történész és Ľudovít Štúr között? Miért ne. Például egyikük sem törekedett hírnévre, mégis mindkettőjük nevét sokan ismerik. Dimmel József saját elmondása szerint álmában sem gondolta, hogy valaha Štúrról ír majd, mint ahogy Štúr sem hitte volna, hogy halála után nemzeti hőssé emelkedik.

Štúr ma is ismert kultusza jóval halála után született. Tudjuk, hogy e legenda megteremtésében nagy része volt Jozef Miroslav Hurbannak, de hogy valójában miért pont Štúr vált példaképpé, elég nehéz kideríteni. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy a források elemzése után a legtöbb tettéről kiderül, hogy nem több puszta mítosznál.

Miért kell a mítoszokat bolygatni? Miért írja meg a sokadik Štúrról szóló könyvet egy magyar ember úgy, hogy annak tartalma jelentősen eltér a többi, szlovák történész által írt Štúr-könyvtől? Dimmel József szerint fontos a múlt történeteinek aktualizálása, új kérdések feltevése, új utak keresése a szlovák-magyar kapcsolatban, az egymásról élő kép újraértelmezése. Ugyanebbe a gondolatmenetbe illeszthető Molnár Csaba, a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatójának játékfilmjeŠ túr utolsó napjairól. A humorral, iróniával fűszerezett kisfilm rámutat a történelmi adatok esetlegességére, (fölöslegességére?). Nem tagadja azonban a köztudatban visszavonhatatlanul meggyökerezett tényt: Ľudovít Štúr hős volt. A film megértésre és szimpátiára talált mind a magyar és szlovák közönség soraiban.