Az előadáson szóbakerült a szlovákiai magyarok jogállása és hogy ezt milyen alapra kéne helyezni. Ön azt mondta, hogy az emberi jogok keretére kellene alapozni a szlovákiai magyarok jogállását. Az emberi jogok, mint széles jogi kategória nem túl általános kategória-e, nem fenyeget-e az, hogy a közösségünk valós problémái elsikkadnak ebben a széles keretben?
Pontosítanék abban, amit mondtam, hogy 3 dimenziója van a nemzeti kissebbségi kérdésnek, ezen belül a szlovákiai magyarság kérdésének.

Az egyik az általános emberjogi, tehát azáltal, hogy emberek vagyunk, vannak bizonyos jogaink, ezek közé mindenféle egyéb jogok, mint például szólásszabadság is tartozik. Ezek közé tartoznak a nemzeti jogok is – jogunk van fejleszteni, jogunk van megtartani, kifejezni a saját identitásunkat. A másik dimenziója az, hogy a szlovákiai magyarság szlovákián belül egy kisebbség, tehát egy olyan csoport, amely ezáltal fokozott védelemre szorul, mint bármilyen más kisebbség. A harmadik dimenzió pedig a specifikus nemzeti kisebbségi kérdés, amely abból adódik, hogy milyen politikai, történelmi folyamatok kapcsán kerültünk mi nemzeti kisebbségi helyzetbe, tehát az, hogy egy kifejlett kultúrális nemzet részeként a szlovákiai magyarság, illetve az erdélyi magyarság gyakorlatilag elszakadt a maga nemzetétől. Ezt a három dimenziót együtt kell kezelni, úgy lehet szisztematikus módon megoldani. Ez az a három a specifikum, amelyen tulajdonképpen el kell indulni, mindenképpen az emberi jogokból kell kiindulni, hisz mi emberekként születtünk és emberek ként vannak nemzetiségi jogaink is és nem fordítva – tehát nem magyarnak, vagy szlováknak születtünk, és akkor magunkra szedünk más emberi jogokat, hanem emberekként válunk szlovákká, vagy magyarrá. Azért bonyolult ez az egész téma, mert pillanatnyilag Európában és a világban teljesen másról szól a kisebbségi kérdés. Amikor a multikulturalizmusról beszélnek Európában, akkor nem a hagyományos kisebbségekről beszélnek, hanem a bevándorló kisebbségekről, illetve a mindenféle új kisebbségekről, akiknél az alapvető probléma az, hogy vannak olyan identitásbeli külömbségek, amelyek nem megoldhatók olyan ezközökkel, amelyek segítségével a hagyományos népcsoportok közti viszony megoldható. Ebből a szempontból a szlovákok és a magyarok közti viszony nem egyszerű. Az egész gyakorlatilag a nyelvről szól, hogy milyen mértékben lehet a nyelvet használni hivatalosan, amely a hivatalokon kívüli nyelvhasználatra is - pl. az iskolarendszer, és mindenféle egyéb hivatalos rendszeren belül milyen mértékben lehet használni a magyar nyelvet. Ez egy egyszerű probléma, melyhez pusztán politikai akarat kéne, hogy megoldódhasson. Továbbra is csak azon kell dolgoznunk, hogy legyen rá politikai akarat.

Úgy érzem, hallottunk külömböző értékrendeket, de ütközni nem hallottuk őket. Második kérdésemben arra szeretném kérni, hogy a vitára reflektáljon, vajon vita volt- e ez?
Borzasztóan nehéz válaszolni a kérdésre, mivel azt hiszem, hat előadót hallottunk, és az egészre volt durván egy óránk, ami rendkívül kevés idő volt arra, hogy egy vita alakuljon ki. Arra is kevés volt az idő, hogy az egyes résztvevők bővebben kifejtsék a véleményüket. Sajnos ezek nem olyan témák, amelyeket öt percbe be lehetne foglalni, hogy az emberek valójában megértsék a mondanivalók lényegét, legalább fél órára lett volna szükségünk. Ezek után talán kialakulhatott volna esetleg bármiféle vita-az egymásra való reagálások alapján, így csak az apróbb nüanszokra tudtunk reagálni, nem pedig a paradigmatikus alaptételezésekre, amelyek az egyes előadások mögött megbújtak.

czg