Vidám hangulatú beszélgetés készült a királyréti nagyszínpad tövében, ahol éppen akkor kezdett hangolni a The Butchers. A mikrofon elé a jókedvű hobbizenekar három tagja, Hushegyi András, Hushegyi János és Bartha Tomi állt, akiket szemmel láthatóan mulattatott az irántuk mutatott nagy médiaérdeklődés. A három srác vigyorogva mesélt új albumukról, koncertjeikről és terveikről. Készülőben első lemezetek, a Train to freedom. A cédé blues-rock stílusban készült, 15 szám lesz rajta. Úgy terveztük, hogy többet fogunk játszani, sajnos az eredeti tervet nem tudjuk betartani, mivel a dobosunk nem tudott eljönni, helyettesítik… Angol nyelvű dalok dominálnak a repertoárotokban, miért? Nincs célközönségünk, mindenki számára játszunk. Angolul azért éneklünk, mivel egyrészt angol zenén nőttünk fel, másrészt pedig ez az a nyelv, amely ehhez a stílushoz leginkább illik. Egyszerűek a dalszövegeink, angolul nagyon jól szólnak, magyarul kevésbé tudnánk elképzelni őket. Bluesos, rockos hangvitel. Kik inspirálnak titeket? Mindigis szerettük ezt a stílust, mivel ezen nőttünk fel. Sokat hallgattunk White...

Milyen volt a táborba vezető út? Tibi és Szilárd: Hosszú, kicsit eltévedtünk, de nagyon szép volt a táj. Sikerült 6 óra alatt ideérnünk, mert más irányba mentünk. Azon gondolkoztunk, hogy lehet, hogy Prágában kötünk ki, mert tényleg nagyon hosszú volt az út, de izgalmas. Idén jártok másodszor a Gombaszögi Táborban. Hogyan emlékeztek vissza a legutóbbi koncertre? Szilárd: Nekem olyannyira jó, hogy én azt hittem, hogy már kétszer játszottunk itt, de állítólag csak egyszer. Nem tudjuk, megoszlanak a vélemények. Én kettőre emlékszek, a Faszi meg csak egyre. Tibi: Én is csak egyre emlékszem. Ez egy nagyon családias tábor. Ezek eleve sokszínű energiával teli koncertek, mert a zsűri is jó, a rajongók is jók, szóval abszolút meg vagyunk elégedve, nagy ’ereszd el a hajamat’ bulik történnek ilyenkor. Idén várható az új albumotok, melyből a Kivándorló Blues című dal már hallható videoklipje pedig látható. Mit lehet tudni az albumról? Szilárd: Hat dallal nagyjából...

Bíró Szabolcs és Benkő László legújabb regényei a szerzők és Győry Attila révén kerültek bemutatásra. Előbbi a középkori magyar történelem egyik legmegrázóbb időszakát, a tatárjárást, utóbbi pedig a templomos lovagrend magyarországi vonatkozásait mutatja be a történelmi tények és a fikció határán egyensúlyozva. Benkő László könyve Dzsingisz kán felemelkedésétől a magyarországi dúlásig szemlélteti a Mongol Birodalom hatalmasságát és IV. Béla magyar király második államalapító jelentőségét. Bíró Szabolcs "Don nobis domine" regénye a lovaggá nevelés rendszerét mutatja be egy Szentföldről visszatért magyar templomos életén keresztül, amelynek megírására nagy hatást gyakorolt Gárdonyi Géza "Láthatatlan ember" műve. Az írók a kitalált főszereplőik szemszögéből ábrázolják a korabeli társadalmi és udvari viszonyokat, miközben az elterjedt közhidelmeket és legendákat valóságosabb, de kitalált hatásokkal szövik bele a történetbe. Ezek legizgalmasabb részét a középkori magyar történelem nagyon gazdag féligazságaiból táplálkozó cselszövések adják, amelyek közül sok még feltáratlan. Az írók szerint a történelmi regények a történészek és a történelem iránt érdeklődő írók különleges ötvözete alapján...