A Közbeszéd sátor szervezésében valósul meg az a diaszpóratalálkozó, melynek keretein belül külföldre került szlovákiai magyarok beszéltek arról, hogy miként élték meg az idegen közegbe történő beilleszkedést és miként vélekednek az itthoni eseményekről. A találkozó vendége volt Tóth Tibor is, aki Somorjáról jutott el az ócean túlpartjára, napjainkban pedig a University of Delaware demográfiai tanszékének kutatója.

Tibor, hogyan sikerült befutni ezt a figyelemre méltó karriert?
A nyitrai egyetemre jártam, mely egyetemnek számos kapcsolata volt az amerikai egyetemekkel. Két-három professzor átjött a delaware-i egyetemről Nyitrára, felvettem a tantárgyaikat. Ezek elvégzése után felajánlottak egy ösztöndíjat. Így jutottam ki, kellett hozzá egy kis szerencse és kemény munka is.

Családot is alapítottál ha jól tudom.
Igen, ott alapítottam családot. Amerikai feleségemmel Szlovákiában ismerkedtem meg, aki két évet töltött az országban, angol nyelvet tanított. Annak ellenére, mintha úgy nézne ki, hogy ő vitt engem az USA-ba, nem pontosan úgy volt, mivel ő eredetileg kaliforniai és a program elvégzése után jött velem Delaware-ba.

A Szlovákiába történő visszatérés gondolata mennyire foglalkoztat benneteket?
Ezen elég sokszor gondolkodunk. A feleségem már megszokta, hogy kétévente kapok egy újabb munkaajánlatot, akkor le kell ülnünk a családdal és átgondolnunk, hogy érdemes-e, csináljuk-e. Itt maradjunk az USA-ban vagy inkább költözzünk Szlovákiába? Hat hónap múlva telik le a következő két év, akkor újra le fogunk ülni beszélni a témáról. Meglátjuk.

Véleményed szerint a nyugat-európai és amerikai diaszpórának, az ott élő szlovákiai magyaroknak milyen szerepük lehet a felvidéki közösség életében?
Szerintem az a lehetőség mindenképp adott, hogy akik kint élnek, ötletekkel tudnak hozzájárulni a történésekhez, esetleg anyagilag is. Nálunk az egyetemen is vannak lehetőségek például a diákokat kihozni egypár hónapra. Gondolom hogy vannak más lehetőségek a kint élő magyarok között, csak keresnünk kell egymást, hogy annak alapján aztán segíthessünk.