*Közel egy hete hangos már a nemzetközi sajtó július legfergetegesebb rendezvényének programjától. “A legjobb buli“, “A bolygó legkirályabb helye“, “Hátte melliké vagy? reloaded” – hirdetik a címlapok. Vajon mi lehet ez az akció, ami ennyire kicsapta a biztosítékot, és amit semmiképp sem szabad kihagyni? Naná, hogy a Gombaszögi DH tábor! Nézzük csak, mire is számíthatunk idén. Létezik ugye a Diákhálózat, diákszervezeteink jóanyája. Nos, a “DéHá” vezénylete alatt szerveződik már egy ideje a DH tábor, mely a tábor történelmi helyszíne után megkapta a gombaszögi jelzőt is. Van viszont egy csavar a dologban. A tábor ugyanis már nem Gombaszögön, hanem Krasznahorkaváralján zajlik, az ottani autókempingben. Ami egy igazán pompázatos lokáció – az elmúlt évekből származó élmények ennek ékes bizonyítékai.* Tovább az Ady Endre Diákkör blogjára >>

Jóemberek, kedves barátaink! lám, serényen imádkoztátok vagy átkoztátok át az év többi napját, mert nyakatokon a tábor! Ha a tavalyit oly' nehezen győztük már csak abbahagyni is (míg végre visszakecmeregtünk a szeptemberbe!), akkor idén minden reménnyel még időben érdemes felhagyni. A reménnyel, hogy vannak dolgok, melyeket nem lehet tetézni! A dolgunkat nehezíti az is, hogy még mindig nehezebb volt a hazamenés, mint a táborba jövés: ...ki itt belépsz... majd csak kitántorogsz! Mert ugye az örömtől is létezik a mámor, s az öröm is létezik mindenfélétől… ha sokan vagyunk, még több lesz - és ugye, mi egyre többen vagyunk: az öröm is és a kedvünk is! A program adott, te kapod. Fogd és maradj! Várunk hát!

Eastwood Pista: Azoknak akik ott voltak... Gombaszög 2010 Bauxitleves párája száll és könnyben úszik a szembogár, mert barátaim kikhez hűtlen lettem, most itt ülnek mind körülöttem, fenyőfák hűs ölén. Szőke tündér a pocsolyából, mint Vénusz a habok közül, úgy emelkedik. Kezében búcsi bor, hajkoronajában a nap pihen. Majd szikrát szórva tova libben, íves fényhidat feszítve lusta szemembe. Szemétdomb feltett a hídon át királylány jön felém, puha léptei alatt meg sem hajlanak a műanyag kanalak. Kezében kék szemeteszsákot rezget a szél, a szívén a világ, mint ázott kis veréb. Szürkül a táj, mint megannyi lomha máj, s kitágult orjukaimon át, szívom be az est füst szagát. Hová kerültem?! Az a vár fölöttünk, mi árnyékot vet az éjszakába, csak tán nem Kubla Kán palotája?! A büfét bámulom, emberek lökdösődnek tompán: szerepet játszanak egy szürreális színdarab nemlétező főpróbáján. Aztán hirtelen mindenki belefagy egy pillanatba és kimerevedik a lét. Itt az ép ész megáll,...