A kisebbségi alapélményekből táplálkozó Borsi Kálmán Béla a tábor második előadását tartotta meg A szlovák, a román és a magyar nemzet kialakulások tipológiai összehasonlítása címmel. A pesti egyetemi tanár főszakterülete – saját elmondása szerint – a magyar-román viszony elemzése történészként, „a következő évtől pedig ismét diplomataként” – tette hozzá az előadó. Világos előadásának elején felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar-román kapcsolat tipológiailag megegyezik a magyar-szlovák helyzettel. Ezen feszült kapcsolatoknak mélyen gyökerező problémái vannak, melyek a kétszáz évvel ezelőtti francia polgárosodás következményei. Rövid történelmi fejtegetésében hangsúlyozta, hogy mind a magyarok, mind a szlovákok, mind a románok a „rosszul megválasztott francia polgárosodási modell áldozatai”, a polgár megnevezés ugyanis helytelenül hagyományozódott a történelemben. A francia polgárosodás folyamata nem egyezhet meg a magyar polgárosodással, hiszen „nekünk, magyaroknak, a történelem nem adott elég időt ahhoz, hogy a nemesi és polgári összeszerveződjön, nálunk nem a nemesség polgárosodott el, hanem a polgárság nemesedett el”. Borsi szerint...

Hogy mi mindenre jo a DH tábor, már sokszor, sok helyen írtuk. Most mesélnék olyan oldalról, ami talán nem folyik úgy a csapból, mint Krasznahorkán a rumbó. Tavaly mikor felszálltam a buszra, egy teljesen ismeretlen sráccal kb. 10 beszélgetés után a sulira terelődött a szó. Említettem, hogy érdekelnek a kis finnugor nemzetek Oroszországban, és talán erről szeretném írni a bakalár munkám. „Komolyan? Hát képzeld, én ismerek egy nagyon segítőkész tanárt, akinek pont ez a szakterülete...“ - volt a válasz, és két e-mail után sikerült Pusztay János e-mail címét megszerezni, segítséget kérni tőle, és többek közt neki köszönhetően megírni a saját kis 40 oldalamat (ezúton is még egyszer köszönet a tanár úrnak, és persze Cziminek, a közvetítő embernek. Világbéke. :)) Ennek köszönhetően, a szerdai nap általam legjobban várt előadása Az anyanyelv megőrzése a kisebbségi létben volt. Hogy megismerhessem személyesen. És élőben hallhassam a sok pozitív vélemény után. Ezért, amint adatott a...

Lilivel először Rimaszombatban találkoztam, a Tompa Mihály Országos Szavalóversenyen, ahol megzenésített verseivel, hangjával, egy szál gitárjával, egyéniségével mindenkit elbűvölt. Idén vele is találkozhattok, beszélgethettek a DH táborban. Íme egy kis ízelítő. *Amikor rájöttem, hogy az ember különleges hangszerével engem is megajándékozott a Jóisten, bátran engedtem ki torkomból a dallamokat, mondanivalókat, ez volt kedvenc időtöltésem pici korom óta. Kezdtem népdalokkal, majd a hangszertanulással folytattam, jött a néptánc, a kántorképző, a szavalóversenyek, az énekversenyek, hobbi szinten tanultam furulyán, hegedűn játszani..., majd 8. osztályos koromban gitárt vettem kezembe, s a gitárjáték tanulásával párhuzamosan kezdtem el megzenésíteni a hozzám közel álló verseket. Feldolgozásokkal nem igazán foglalkozom, bár zenekarommal (MoSaiC) játszunk feldolgozásokat, egyedül mégsem szeretem a színpadra vinni őket. *Kedvenc költők? Kedven Írók? Sorolok párat. Tényleg csak párat. Reviczky Gyula, Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit, József Attila, Kassák Lajos, Örkény István, William Blake,...még mennyi hely van? *Kedvenc vers? Ez talán még nehezebb. Annyi kedvenc van. Még csak a...