"Dávidom, működni fog az élő közvetítés? Fogunk tudni cikkeket feltenni a táborblogra? Lesz hálózaton keresztüli nyomtatás? Le tudod fedni az egész tábor területét? Fogsz írni te is cikkeket a Vadalmába? Zenekaros interjúkat rád bízhatom?” – ilyen és hasonló zaklatásoknak vagyok kitéve mostanában. Hogy mit is csinálok tulajdonképpen? Nehéz pontosan megfogalmazni... Idén a regisztráció a táborba elektronikusan fog zajlani. A becsekkolásnál az adataitokat elektronikusan rögzítik egy központi helyre, nevezzük szervernek. ...forrasztópáka, pár kábel, egy komolyabb router és sok-sok programozás... A szervert azonban a Médiasátorban szeretnénk elhelyezni, ami nagyon messze lesz a bejárattól. A távolságot hálózati kábelekkel és vezeték nélküli hálózattal szeretnénk áthidalni. ...sok-sok lankábel, fogó, Wi-Fi elérési pontok... Az fényképészek és az almás újságírok munkáját megkönnyítve szeretnénk az adatokat egy központi helyen tárolni, amivel kiváltanánk a tavalyi „maszkerkúcs-rendszert”. ...külső merevlemez, USB kábel és egy cipősdoboz... A külső médiumok számára élő közvetítést szeretnénk biztosítani a főbb eseményekről és beszélgetésekről hang és videó...

Őszintén: – most már bevallhatod – szeretted az alapiskolai és/vagy középiskolai történelemórákat? Az embereknek alapvetően két csoportja van.Az egyik szereti a történelmet, a másik nem. Azonban a történelemoktatás nehézségei és hányattatásai ez utóbbi kicsiny csoport türelmét és lelkesedését is próbára teszi. Az ember dátumok és idegen csengésű nevek tömkelegével tömi tele a fejét, mégsem érti, pontosan ki is csinált ott mit és mikor és kivel és miért. És főleg: miért is fontos ez neki. Simon Attila történész úgy tud írni, beszélni a múlt eseményeiről, hogy közel hozza azokat az olvasóhoz, hallgatóhoz. Az egyszerű, talán nem is történelemrajongó emberhez. Hozzád. Megérteti veled. Mi történt 1938-ban. Nem is olyan régen. Csak 73 év telt el azóta, mákszemnyi része a történelemnek, a világ mégis nagyot változott e pár évtized alatt. Ahhoz, hogy értsük lássuk, mi történt ott akkor, miért is fontos ez a dátum, nem csak információk áradatára van szükségünk, hanem a körülmények,...

Sajnos már régen elmúltak azok az idők, amikor az ember ketté tudta választani a tengert, a botot kígyóvá változtatni, a vizet pedig borrá. Bár az utóbbira ma is vannak próbálkozások, de ezekben az esetekben csak akkor beszélhetünk csodáról, ha azok megkóstolása után nem hányjuk el rögtön magunkat. Persze csodák manapság is léteznek, például az egyik kolleginánk képes a sört pofonná változtatni. Erre a csodára mondjuk én is kíváncsi vagyok. Hogy ez valójában hogyan is lehetséges, megtudhatjuk az idei Gombaszögi Nyári Táborban július 12. és 17. között Krasznahorkaváralján. Nos, mi jót is lehetne írni erről a táborról, amit még nem írtunk meg jobban korábban, ill. nem foglaltak össze mások. Egyik nyelvi korrektorunknak a javaslatára: „… írd bele, hogy a csinos körképes korrektor csajoknak, akiket a miniszoknyájukról lehet majd felismerni, lehet fizetni a bárban az italokat, ‘szeretem a bechert’ jeligére.” Tovább Tibi cikkére a Körképen >>