Nagyot lépett felfelé idén a tábori boros szekció. Egyrészt sikerült egy echte borászt oktrojálni az előadásra, másrészt lecseréltük a műanyagpoharakat üvegpoharakra. Idei vendégünk Sütő Zsolt volt a Strekov 1075 pincészettől. Megtudtuk tőle, miért fontos az identitástudat. Nemcsak politikai, nemzetiségi, vagy bármilyen más téren, de bor témában is. Mert fontos a termőföld, hogy honnan származunk. Milyen föld van alattunk. Mert az igazi élmény ott kezdődik, amikor a szülőföldön született borhoz a szülőföldön termett kenyeret és tenyészett mangalica húsát fogyasztjuk. A felette teljes hovatartozás érzése és élménye. A kóstoló lefolyása, mint olyan nem is igazán fontos, sokkal fontosabb a közönségre gyakorolt hatása. Az elbódult szemek a létélmény egy egész más dimenzióját reprezentálja. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a közönség felőli kizárólagosan pozitív visszacsatolás. A bort végül is mindenki szereti. Hiszen a borhoz mindenki ért. Ahogy az ételhez is, amiről szintén szó volt. Mert az étel és a bor közelebb visz Istenhez....

Tavaly készült a Ľudovít Štúr utolsó napjai című film, mely nagy sikert aratott nézők és kritikusok körében. Molnár Csaba, a film rendezője, aki a pozsonyi filmművészeti egyetemen tanul rendezés szakon, a csütörtöki filmvetítés után mesélt a forgatásról. Hogyan született az ötlet, hogy a szlovák történelem legnagyobb hőséről forgass paródiát? Az volt a feladatunk, hogy üldözés témára forgassunk egy filmet. A forgatókönyv szlovák közegben íródott, ezért választottuk Štúrt főszereplőül. A film nem is annyira róla, a tevékenységéről szól, hanem azt firtatja, hogyan halt meg, illetve meleg volt-e vagy nem. Milyen volt a film fogadtatása? Milyen reakciókat kaptál a közönség részéről? Tény, hogy többen is figyelmeztettek, hogy vigyázzak a film motívumának megválasztásával, hiszen egy érzékeny témához nyúltam. Ennek ellenére, egy-két internetes kommenten kívül, melyben elküldtek bennünket melegebb éghajlatra, nagyon meglepődtem, hogy a film kritikája milyen jó volt. A nézők kilencven százaléka szereti. Melyik Štúrt-halállal szimpatizál leginkább a közönség? Egyértelműen azzal, melyben meleg...

Rövidnadrág, laza ing - így jelent meg a mindig komoly Jaroslav Spišiak, kétszeres volt országos rendőrfőkapitány a gombaszögi DH táborban. Gondosan, szlovák nyelven előkészített kérdéseink mindjárt az elején semmissé váltak, amikor a rendőrfőnök kijelentette, magyar nyelven nyilvánosan még úgy sem beszélt soha, és most bizony kipróbálná magyar nyelvtudását. Jaroslav Spišiak elsősorban praxisa idején megélt történetekkel szemléltette a szlovákiai viszonyokat a rendőrségen, az ügyészségen, a bíróságokon és a politikán belül. Sejtettük, hogy a helyzet nem rózsás, de amit Jaroslav Spišiak mondott, attól még a legedzettebbeknek is borsózott a háta. Az ügyészség teljes mértékben úgy dolgozik, mint az átkosban, a főügyész gyakorlatilag pallosjoggal rendelkezik, többek között akármelyik politikai, vagy bármely más szempontból kényelmetlen kivizsgálást akármikor leállíthatja. Ugye így már világos, miért volt akkora huzavona a főügyészválasztás körül Radičová kormánya idején? Sokkoló volt hallani, ahogy a volt rendőrfőkapitány beszámolt az ellene folytatott hadjáratról; a legfelsőbb politikában is jelenlévő alvilági erők még azzal is...