Figyelj Julis, tudod én a Katámmal nagyon jóban vagyok, úgy mesél nekem, mintha nem is lenne az az ötven év közöttünk és én bizony kicsit irigykedem. Persze, amikor elkezdett beszélni a fiúról, aki tavaly is volt, lehet te is hallottál róla, aki ha iszik máris elhagyja a gatyáját és úgy lóbálja ide-oda, hát akkor, azért eljátszottam a megbotránkozást, de neked mondjam, hisz ismerjük mi a Bélát, milyen volt annak idején, most hat unoka, komoly öregúr, de láttuk mi még, hogyan próbál csigaházat törni, azt a méretes vesszejét lendítgetve a jóféle füleki bortól. Meg ez a mostani zene, hát amikor látom, hogy egy ilyen koncerten nem csak úgy ide-oda lépdelés van, uram bocsáss, de valahogy még én is tűzbe jövök. Meg hiába van ott a sok politikus előadás, nem csak hallgatni lehet, hanem kérdezni, odaszólni, ilyet még csak remélni se mertünk annak idején, csak dolgoztunk vakulásig, de emlékszel, azért a babfejtésből...

Tetszőleges pontot kiválasztva, a harmadik napnál járunk. Többünknek ez már az ötödik nap, vagy a hatodik, talán olyan is akad, aki a hetedik napot húzza, pedig még csak péntek van. A napi teendők mostanra rutinná formálódtak, a sztaff fél szavakból érti egymás szavát, ha pedig Örs a hangosbemondóhoz nyúl, mindenki tudja, öt perc múlva gyűlés a Médiasátornál. Délelőtt van. Már zajlanak a programok, előadások, a csapatok versenyeznek, te, átlagos résztvevő, épp most ébredtél, ha szerencséd van aludtál pár órát, ha még több, akkor teljesítetted a napi hét óra alvást. A zuhanyzáson is átverekedted magad, megreggeliztél, első sörrel a kezedben, joggal állíthatod, készen állsz egy újabb napra, tisztán, üdén. A mocsok már nem divat, kevesebb sárban fetrengést láttam az idén, bár Bettes Uhrról idén is felkerült párfotó a netre, amint szalma közt veti ágyát. Vele is próbáltam szóba elegyedni, de a hely szelleme elvarázsolhatta, mert szétengedett hajjal, napszemüveg nélkül sem ismert...

A Gombaszögi Tábor második éve ad otthont a City Soul sátornak, melyet sokan egy woodstock-i élményként titulálnak. De miért is? Aki eddig nem nézett be, annak mindenképp meg kell tapasztalnia majd a legközelebbi jelenlétükkor. A City Soul 2011 decemberében alakult meg, Pribék Gábor ’Kapor’ 20. születésnapjával egybeeső kisebb buli apropóján. Az alapító tagok nagy része kassai, de a mozgalom Budapesten, a Drunken Taylor (Részeg Szabó) nevezetű szórakozóhelyen állt össze. A formáció rezidens DJ-kből és VJ-kből áll, melynek nincsenek fix tagjai, inkább egy találkozópontként lehetne definiálni, mely lehetőséget ad az együttműködéshez és jóbaráti légkört teremt. Azt is tudni kell, hogy a formációban nincs két egyforma stílus, vannak kis átfedések, de minden egyes tagnak megvan a maga stílusa, saját védjegye, mely egy interkulturális svédasztallá teszi a City Soult. A mozgalomnak a tábor ideje alatt egy hatalmas ütött-kopott katonai sátor a lelke, amit a tagok olyan varázslattal töltötték meg, hogy az oda betévedők...