A tervezettnél egy kicsit később érkezik a sztaffbusz Komáromba, de mi azért vidáman fészkelődünk be az ülésekbe, akárcsak a jármű végében tornyosuló egyre ingatagabb csomaghegy. A beszélgetés régi mókás sztorik felidézésével veszi kezdetét, s észrevétlenül telik el a több órás út.

Az esti látóhatáron megjelenik a felújítófélben levő Krasznahorka vára a fölé magasodó daruval, a sztaffosok emelkedett hangulatban lépnek a kemping talajára, ölelések, mosolyok, ismerősök és ismeretlenek köszöntik társaikat, akikkel több mint egy hétig lesznek összezárva egy közös cél érdekében. A még kissé hűvös krasznahorkai levegő beszippantása, gyűlések, pakolás, sátorállítás, a faházak elfoglalása és berendezése, közös VB- bámulás, szurkolás, lecsó, hajnali filmezés és hálózsákba bújás legtöbbünknek a még nyirkos és sártól csúszós lankákon felállított sátrakban, egy hosszú és fárasztó nap után.

Reggeli muzsika űzi el az álmot a táborlakók szeméből, s amikor én egy kis lustálkodás után kilépek a sátorból, a buzgó fiúk jóvoltából már áll a zászlórúd a tábor közepén. Egymás után csendülnek fel a legkülönbözőbb alter, retro, elektroswing, tü-tüttürürűtü meg ki tudja még milyen slágerek a lelkes DJ-pultnak köszönhetően, amely szívesen teljesíti a zenefüggő táborozók kéréseit is. Kérdésemre, hogy milyen a hangulat a zene-szekció tájékán, csak egy fülig érő vigyor a reakció Kitty és Matyi részéről. Aztán Reczai Lillát, a sztaffosok kicsiLilláját kérem meg, adjon nekem egy kis helyzetjelentést: „Egy picit még mindenki ideges, érezni lehet a feszültséget a szervezők között. Sokkal jobb lesz ez később, amikor majd büszkék lehetünk arra, hogy megérett a munkánk gyümölcse.“ - feleli bizakodva.

Az előadói sátor ingatag vasrudaira dolgos férfiak kapaszkodnak fel. Előttük Szeszti ugrál nevetve: „Fel vagyok pörögve, alig várom, hogy elkezdődjön a tábor. Két időszak létezik: az egyik, amikor Gombaszögön vagyunk, a másik, amikor arra várunk, hogy ismét táborozhassunk.“

Ezután elcsíptem a gondterheltnek látszó Laboda Robit is: „Halat ettem.“ - kezdi elégedett mosollyal az arcán - „Kisütött a nap, s úgy néz ki, hogy elkezdődhet az aratás, tehát lesz szalmánk is a színházhoz. Kicsit stresszes vagyok, mert az építkezés egyelőre lassabban halad, mint gondoltuk. Az alap még nem készült el, s addig nehéz haladni. Ennek ellenére jó előérzetem van, szerintem minden smakkolni fog.“

A médiasátor-szekció vezetője, Stubendek Attila is szívesen vállalta, hogy megosztja gondolatait a blogolvasókkal: „Krasznahorkán mindig az az érzés kerít hatalmába, hogy a nyár legjobb hete következik. Nyugatról származom, nekem ez a táj különleges. A második otthonomnak tekintem, és örülök, hogy a részese lehetek. Jó látni azt is, ahogy százan egy emberként dolgoznak azon, hogy másfél nap múlva minden készen álljon a több száz, ezer ember befogadására. A táborbontás nyilván ennek a fordítottja lesz, az már előre szomorúsággal tölt el. Megfigyelve, mennyien készülnek a táborba, milyen sokan vettek jegyet, szerintem fergeteges buli lesz. Aki még nem szánta rá magát, hogy eljöjjön, azt csak buzdítani tudom, hogy minél előbb döntsön a részvétel mellett.“

Éli saját készítésű madzag-nyakkendővel sétafikál fel-alá a tábor területén. Nagyon jól érzi magát idén is, már ötödször mondhatja magát krasznahorkai fesztiválozónak. „Előfordul, hogy egyesek ingerültebbek, amiért nem az elvárásai szerint sikerülnek a dolgok, mások pedig kimondottan lazán kezelik a helyzetet. Nagyon király itt lenni, mint mindig. Jelenleg a ChillGarden építésénél szorgoskodom, de egyébként a tábor alatt a kézműves sátor oszlopos tagja vagyok már több éve.“

Külön kérésre exkluzív interjút készítettem a tábor új kabalájával, egy kiscicával is, aki már behízelegte magát a szervezők kegyeibe, s nemcsak rengeteg nevet, simogatást, hanem még reggelit is kapott.
- Hogy érzed magad új barátaid társaságában?
- Miau. (Fantasztikus a hangulat, mindenki nagyon kedves, örülök a sok izgő-mozgó embernek, akik megszínesítették szürke hétköznapjaimat. - szerk. megj.)

És hogyan élem meg én, frissen érettségizett, kapunyitási pánikomban is kíváncsi leányzóként a nagy készülődést a számomra első, és reméljük nem utolsó Gombaszögi Nyári Táborban? Hát, több váratlan esemény közrejátszásának köszönhetem ittlétemet. A rám jellemző határozatlanságot meghazudtolva hozott döntésemmel egyből médiasátrasként egy már összeszokott csapat részévé válni nem egyszerű feladat. Sebaj, még ha nincs is táboros szótár a furcsa sztaffos kifejezésekhez, azért mindenki szívesen elmagyarázza nekem, milyen kontextusban is használjuk helyesen például a kontent meg a patent szót...