Tetszőleges pontot kiválasztva, a harmadik napnál járunk. Többünknek ez már az ötödik nap, vagy a hatodik, talán olyan is akad, aki a hetedik napot húzza, pedig még csak péntek van. A napi teendők mostanra rutinná formálódtak, a sztaff fél szavakból érti egymás szavát, ha pedig Örs a hangosbemondóhoz nyúl, mindenki tudja, öt perc múlva gyűlés a Médiasátornál. Délelőtt van. Már zajlanak a programok, előadások, a csapatok versenyeznek, te, átlagos résztvevő, épp most ébredtél, ha szerencséd van aludtál pár órát, ha még több, akkor teljesítetted a napi hét óra alvást. A zuhanyzáson is átverekedted magad, megreggeliztél, első sörrel a kezedben, joggal állíthatod, készen állsz egy újabb napra, tisztán, üdén. A mocsok már nem divat, kevesebb sárban fetrengést láttam az idén, bár Bettes Uhrról idén is felkerült párfotó a netre, amint szalma közt veti ágyát. Vele is próbáltam szóba elegyedni, de a hely szelleme elvarázsolhatta, mert szétengedett hajjal, napszemüveg nélkül sem ismert...

A Gombaszögi Tábor második éve ad otthont a City Soul sátornak, melyet sokan egy woodstock-i élményként titulálnak. De miért is? Aki eddig nem nézett be, annak mindenképp meg kell tapasztalnia majd a legközelebbi jelenlétükkor. A City Soul 2011 decemberében alakult meg, Pribék Gábor ’Kapor’ 20. születésnapjával egybeeső kisebb buli apropóján. Az alapító tagok nagy része kassai, de a mozgalom Budapesten, a Drunken Taylor (Részeg Szabó) nevezetű szórakozóhelyen állt össze. A formáció rezidens DJ-kből és VJ-kből áll, melynek nincsenek fix tagjai, inkább egy találkozópontként lehetne definiálni, mely lehetőséget ad az együttműködéshez és jóbaráti légkört teremt. Azt is tudni kell, hogy a formációban nincs két egyforma stílus, vannak kis átfedések, de minden egyes tagnak megvan a maga stílusa, saját védjegye, mely egy interkulturális svédasztallá teszi a City Soult. A mozgalomnak a tábor ideje alatt egy hatalmas ütött-kopott katonai sátor a lelke, amit a tagok olyan varázslattal töltötték meg, hogy az oda betévedők...

Hundzsa Tamás, a Kassáról származó színész/ zenész a tábor 0-dik napján lepte meg a táborlakókat egy egyszemélyes zenés összeállítással, mely világítótoronyként csempészett fényt az éjszakába. Másnap múlt-jelen-jövőről kérdeztük az művészurat. A kassai Thália színház felett nőttél fel, édesapád is zenész, operaénekes. Születésed óta a zene- és színházvilág vesz körül. Milyen érzés volt így felnőni? Mennyiben befolyásolta ez a jövődet, könnyítette meg a pályafutásodat? Tudod, ez mindig befolyásol, mert hogyha vannak egyenes példaképek, akkor könnyebb irányt venni. De az az igazság, hogy ezt az alapiskola elvégeztéig nem tudtam, hogy mi lesz, de aztán jött egy szerep, a Tháliában a Dzsungel könyvében (Maugli szerepében) és akkor rájöttem, hogy ’igen, ezt szeretném csinálni!’. Amikor a színpadon voltam, akkor mondtam magamnak, hogy hát ilyenkor felejtem el a világot, ez az egyetlen hely. Később megnéztem, hogy milyen lehetőségek vannak. Kassán nem nagyon lehetett musical szakmában mozogni, Pozsonyban nem volt ilyen szak, így Prágába mentem. Mondjuk...