Figyi, nem megyünk el nyáron Gombaszögre? - teszi fel a kérdést egy májusi napon a barátnőm, és én a „Dehogynem,menjünk!“ válaszommal olyan lavinát indítok el, ami elsodor magával egészen Krasznahorkaváraljáig. Na, de, nem megy ez ilyen könnyen! Ahogy a tábor szervezői, úgy a leendő táborlakók is már pár hónappal a tábor előtt mozgolódnak, szervezkednek, tervezgetnek. Van zsé? Nincs zsé. Valamit össze kéne kaparni addigra. Ennyi csomag cigi elég lesz? Nem, szerintem még vegyél plusz kettőt. Aaaaaa, Magashegyi Underground! Istenem, Quimby! Te szent ég, Subscribe! Olvadozunk. Hogyan jutunk el? Nem mindegy? Megoldjuk.

(pár héttel Gombaszög előtt)
Hallottad, hogy lesznek csapatjátékok? Ja, faszaaa, majd benevezünk! Sátor, hálózsák? Fogkefe kell? Nem kell! De kell! Instant levesek! Hálózsák! Meleg pulcsik! Zokni! Gumicsizma? Jöhet. Láttad azokat a menő bögréket? Idén is lesznek? Biztos. Kúl!

(induláskor pedig)
Pénz, kaja, pia, hálózsák,sátor, mindenféle szükséges és csak szükségesnek hitt vacak bepakolva. A gondok és egyebek maradnak itthon, hiszen nyár van, vagy mi!

A tábor felé menet útitársaim (igazi gombaszögi veteránok) felkészítenek – nem tudom eldönteni –, hogy most a legrosszabbakra vagy a legjobbakra, az éjszaka hideg lesz, nem baj, vannak meleg cuccok, kajajegy lesz, a kaja finom, király, éhen már nem halunk. Tisztálkodásra lehetőség van, de felesleges, úgysem lesz kihasználva. Na igen, a másik nem higiéniai szokásai...

Aztán még ilyen lazán megjegyzik, hogy: „Ha pedig a kesziek Rumbóval kínálnak, ne fogadd el!“ Na álljon meg a menet! Utoljára anyukám intett ekkora óvatosságra, hogy ne fogadjak el idegenektől semmit. Érzem már a lassú felnőtté válást, a cukorkát felváltotta a Rumbó... Na de mi is az? (és most legyetek velem elnézőek) Kik azok a kesziek? Kérdezgetem, a többiek pedig csak nevetnek és egymás szavába vágva sztorizgatnak a rejtélyes Rumbóról, és a kesziekről. Pár órás késéssel, de megérkezünk hétfőn. Még kevesen vannak, holnap lesz csak a nulladik nap. Lepakolunk, sátrat állítunk, és miután a tévémaci torházott egy jó nagyot, nyugovóra térünk...

Leírhatatlan az az érzés, amikor reggel hétkor AC/DC T.N.T.-je kelti fel az embert. Aki bekapcsolta, szerintem tudta, hogy a korai keltés ellenére, az ember egy ilyen szám hallatán nem hogy morcos sem lesz, de még boldogabban dúdolgatja még fekve: „köz ájm tí en tí“. Szóval kezdődik a Gombaszögi Nyári Tábor. Beregisztrálás. Menő karszalag. Bögre nincs, de van helyette visszaválthatós pohár, ami kedvesen jelzi a telepoharat az „Ippen jó“-val, de ránk mordul egy „Tőccsé!“-vel ha már itt az ideje a muníció újratöltésére. Ez a tábor olyan, mint egy nagy játszótér.

Lassan, de biztosan megkezdődnek a programok. Mosolygunk mind, ismerkedünk, fűben ülünk, zenélgetünk, kézműveskedünk, eszünk-iszunk, vigadunk. Itt mindenki megtalálja a magának valót. Előadások autókról, utazásokról, írókról, művekről, a szexről, sportról, politikáról. Gondolkodj, nevess, beszélgess, filozofálj! Egy szalmasátorba invitált színház, slam poetry, játékok, work-shopok, filmvetítés, és még reggelig sorolhatnám a sok színes programot. Este pedig A koncertek. A tábor egy emberként vándorol át a nagy rétre, és kezdődhet a buli. Durva pogók, mámoros táncok, Bocskor Bíborka felejthetetlen kézmozdulatai, Varga Líviusz mikrofon meghágása a színpadon, Jóvilágvan, hé! Mindenki megadja magát. S közben Kati néni szorgosan faragja a tábor kopjafáját.

Ó, a csapatjátékok! Legnagyobb bűnözőket megszégyenítő zászlólopások. Sörivás cumisüvegből, másnapos tájfutások („Egy feles még belefér előtte, jobban megy majd“ – mondják. Nem, nagyon nem megy jobban!) Babzsákokon teázgatás „lájk ö szőr“, egy kisebb medencébe tömörített tengerpart, önjelölt sztriptíztáncos fiúk („Ne, ne mutasd meg XY a farkadat, úgyis mindenki látta már!“), hát igen, nem kell megvárni az este hat órát az öt perc hírnévért. Ez Gombaszög. Hihetetlenül jó bulik, családias hangulat, érdekes programok, hajnalig tartó nótázgatások, egy életre-vagy legalábbis egy hétre- szóló barátságkötések, és most már én is tudom, hogy a kesziek igazi vadállatok, a Rumbó pedig egy gyilkos ital!