A Magashegyi Underground olyan zenekar, amelynek fejlődését a kezdetektől fogva kísérhetik figyelemmel a Gombaszögi Nyári Tábor résztvevői. Bocskor Bíborka profibb előadóként, viszont ugyanazzal a szabadságszerető, kisugárzó művészettel érkezett, mint két éve. Az év legkreatívabb zenei albumáról, a februárban megjelent Tegnaputánról, és a dalszövegszerzés rejtelmeiről mesélt.

Óriási az érdeklődés az új album körül…
Nem unjuk, mivel ez egy folyamatos elmélkedés a fölött, amit csinálunk. Egy önismereti folyamat, amely hozzásegít, hogy új gondolatok és érzések jöjjenek létre. Nem szeretem túlexponálni magamat, a zenekar sem szereti, de örülünk az érdeklődésnek. Szerettük volna, hogy legyen képi meg hangi anyag is, ezért a Tegnapután picit az első nagylemezünk, az Ezer Erdő mintájára készült. A képi anyag az a Művészetek Palotájában, februárban elhangzott szimfonikus koncertünket foglalja össze. Picit szomorkás az album, de ugyanakkor nyugodt és szenvedélyes. Úgy gondolok rá, mint egy bordó színű bársonyra.

Ha műfajilag szeretnénk besorolni – bár nem tudom, mennyire szeretitek a műfaji címkézést – akkor úgy tűnik, egy konkrétabb zenei stílust ragadtatok meg.
Valóban, érzek én is egyfajta fókuszáltságot. Szintén a fiúk a dalszerzésnél megpróbáltak odafigyelni, hogy összeszedettebb legyen a lemez. Igen, egyébként nagyon jól gondolkodsz, mert nem szeretném műfajbélyegek és címkék közé sorolni, hiszen a Magashegyinek pontosan az az ars poeticája, hogy legyünk behatárolhatatlanok, hogy létrejöhessen bármi, amit szeretnénk. A szabadság a legfontosabb számunkra. Ez most egy ilyen album lett, nem tudom, hogy milyen lesz a következő, azt nem jósolom meg.

Nagyon nagy hangsúlyt kaptak a dalszövegek.
Rengeteg kritikában elhangzik, hogy költészet-közeli. Amióta él a Magashegyi, azóta ragaszkodunk ehhez. Szeretjük a kortárs verseket, innen merítünk most is. Legutóbb Parti Nagy Lajost és Szabó T. Annától vontunk be szövegeket, most pedig Závada Pétertől, akinek olvastuk a versesköteteit és nagyon szeretjük. Kiválasztottuk a Szinopszis című versét, megzenésítettünk és felvettük vele a kapcsolatot. Átküldtünk neki egy hip-hopos, viszont borzasztó szomorú zenét, amire ő ráslammelt, erre pedig egy női refrén került. Egy nagyon karcos téli dalt kaptunk. A szöveg többi részét Tariska Szabolcs írta, és Hujber Szabolcs is besegített.

A dalok egy nő szemszögéből mesélnek.
Igen, mivel én vagyok a tolmács, de csak azért beszélünk női zenéről, mert nő énekli el. Azt hiszem, hogy a szerelem egy univerzális érzés, amelyre bárki rácsatlakozhat. A szerelem állapotait, stációit, árnyalatait akartuk megfogni, megvizsgálni, felnagyítani, lekicsinyíteni.

Pont ma, az irodalmi sátorban volt egy érdekes beszélgetés arról, hogy létezik-e női irodalom.
Én már egy ideje, most már tudatosan, de gyerekkoromban tudattalanul is szerettem volna szabadon élni és gondolkodni. Nem hiszek a határokban, és olyan dolgokban, amiket az emberek kitaláltak korlátokként. Nem szívesen gondolkodom így. Nagyon sok női író van, aki nagyon jól ír és írt, ennek nagyon örülök, sokan kaphatnának nagyobb teret. Viszont emberként tekintek férfira és nőre is, én emberirodalomban hiszek.

A következő albumhoz fogsz dalszöveget írni?
Nálunk ez nagyon vegyesen működik. Dalszövegeket írtam eddig is, bár erre a lemezre nem került dalszövegem. Most egy verseskötetet tervezek megjelentetni. Nem érzem, hogy a Magashegyihez passzolnának, mivel sokkal abszurdabbak. Nem popszövegek.

A koncertetek előtt az Intim Torna Illegállal is beszélgettünk. Ők azt mondták, hogy pont a dal szövege az, ami megkülönbözteti az alternatív zenei irányzatot a mainstreamtől. Egyetértesz ezzel?
Nézd, az alternatív zene is egy gyűjtőszó, egy címke. Ha mindenképpen le szeretném bontani, akkor azt mondom, hogy az alternatív zene kísérletezőbb. Tény, hogy egy picivel tágasabb, egy picivel megengedőbb, mint a mainstream dalszövegek. Ilyen szempontból mindenképpen jobb, mert bátrabb az ember. Igazából nem tudom, passz. Nem tartom magunkat alternatív vagy mainstream zenészeknek. Mindenki járja a saját útját, és az a jó, ha jól érzi magát benne.

Megállás nélkül pörögtök, olyan zenekar vagytok, aki nem ül a babérjain, egyik lemezt adjátok ki a másik után, egyik koncertet követi a másik.
Az album az egy picit lassú pörgés volt. A koncertek viszont gyors pörgések, és nagyon-nagyon jó dolgok, mivel spontának. A zenekar a jelenre fókuszál, nem szoktunk tervezni nagy dolgokat, most egyszerűen végigjárjuk a nyári fesztivál-helyszíneket és megéljük a pillanatokat. Aztán meg jön a téli időszak. A tél egy picit lassúbb, nyugisabb, befelé fordulósabb, az is egy izgalmas időszak.