Apakomplexus, Nosztalgia. Az elveszett gyermekkor visszasírása. Szúrd be. Hol a vénám? Bazzzeeeeeeg. Kurvajó. Apu elment Pestre. Anyu gyógyszerezik. Egy óra sokk, nevetés, szánakozás, sajnálat,és meglepődés.

Egy kicsit klisé, egy kicsit NAGYON ijesztő egy apa-fiú kapcsolatnak nem nevezhető kapcsolatban megismerni, a gyenge és gyáva Ember folyamatos leépülését. Kovács Krisztián, a fiú belső monológjai mélyre szántóak,elgondolkodtatóak, néhol szemérmetlenül zavarba ejtőek, és groteszkek.

Krisztián, egy fiatal drogfüggő, aki a gyermekkor mennyéből egy lépéssel eljut a fiatalkor poklába. Az ember azt hinné, hogy az apa hirtelen lelépése az ok, hogy a fiú a drogokba menekül. De az előadás haladtával rájön, hogy a nosztalgikus percekben többnyire jó emlékek jelennek meg. Akkor viszont miért választja a valóságtól menekülést? Az előadás címe ezt egy szóval megmagyarázza: gyáva. Csak a gyáva és unott ember nyúl a kemény drogokhoz, menekül a mámoros mélyvesztőbe.

Scherer Péter, bemutatja egy szülő szempontjából a történetet. Érezni lehetett az apa tudatlanságát, reménytelenségét és azt, hogy bár lehet nem vallja be magának, egy kicsit ő is a hibás. Elfogult volt a fiával, befogadta és kemény szó helyett könyörgött. A kábítószer függőség napjaink egyik fő társadalmi problémája. Az előadást mindenki élvezte, az aki a drogproblémákról érdeklődik vagy foglalkozik vele, és az is, aki csak ki akart kapcsolni, és megnézni egy tehetséges színészekkel színvonalas előadást. A Nézőművészeti Kft. Bebizonyította nekünk, hogy egy szalmasátorba is belehet varázsolni egy teljesen más nem mindig csodás és „hepi“ világot.

Bius