Végetért a Gombaszögi Nyári Tábor, ideje hát, hogy visszatekintő értékelést tegyünk a zenei palettát illetően. Tény, hogy az idei tábor zenei felhozatala műfajilag az eddigi legszínesebb volt. Kaptunk dübörgő hardrockot, melankolikus popot, pszichedelikát, eredeti New Orleans-i jazzt, alternatívot és kevésbé alternatívot, idén először népzenét, de hardcore metált is. Vessünk hát egy pillantást a legemlékezetesebb pillanatokra.

A Quimbyvel szemben, valljuk be, sokan szkeptikusak voltunk. A „nagy húzónév” kategóriába sorolandó csapat nem először fordult elő a Gombaszögi Nyári Tábor színpadán. Fellépésük mindig egyfajta biztos pontot jelent: mivel komoly közönségbázissal rendelkeznek, melynek jelentős szeletét a táborlakók képezik, bármit is játszanak, nem fognak mellé - ha más nem, az Autó egy szerpentinen garantálja a rajongók hangulatát. A fenntartások ellenére, a zenekar kellemes meglepetést okozott. A koncerten a legfrissebb lemezről származó, kevésbé slágerdalok domináltak. Meglepetéskoncert volt a Quimby: bizonyította, hogy a nagy öregek tudnak újítani.

Az Unisex koncertje azt mutatta, hogy a királyréti koncepciónak vannak még némi hiányosságai. Az egyébként kimondottan innovatív indie-popot játszó szlovák banda reménytelenül kevés nézőt csalogatott a színpad elé. Ez egyrészt annak tudható be, hogy a Quimby után az éjféli időpontban a táborlakók nagy része már bent, a sörcsap közelében múlatta az időt… Nem sokkal később, ugyanennél a pultnál a zenekar tagjai enyhítették bánatukat.

Első alkalommal zúzhattak hardcore metálra a táborlakók. Tény, hogy a Subscribe személyében a műfaj magyarországi elitjéről van szó. Kérdés azonban, mit hoz magával, ha extrém irányba tolódik ki a zenei paletta: a koncert minden bizonnyal jelentős számú látogatót vonzott a helyszínre, de a szubkultúra jelenléte balesetveszélyes zúzásba tendált.

Az idei zenei program kétségkívül legvitatottabb pontja ByeAlex volt. Koncertje pontosan olyan volt, mint amilyenre számítottunk: elhangzott az Eurovíziós Dalfesztivált bejárt hipszterimidzsű srác összes saját szerzeménye és még néhány feldolgozás. Viszont mikor leültem vele beszélgetni a koncert után, egy nagyon értelmes sráccal ültem szemben, aki tökéletesen tisztában van vele, hogy sikere nem más, mint pillanatnyi hírnév. ByeAlex keserű szájízzel mesélt a malmői szereplését követően kirobbant porverésről. „Egyáltalán művészet az, amit én csinálok? Nem, szerintem nem ez a művészet” – vallott a hihetetlen őszinteséggel a koncert után az előadó.

A legpörgősebb koncertélmény az Intim Torna Illegálhoz fűződik. Amint az a délutáni közönségtalálkozón is kiderült, ahol a tagok a magyar alternatív zenei színtér lehetőségeiről és a zenekar tudatos arculatformálásról beszéltek, a csapat egyértelműen a profizmus felé orientálódik. Az ITI-kultuszt komoly médiaháttér és marketing övezi, talán nem is érdemtelenül: a zenekar kreatív zenészei pontosan ismerik határaikat. Nem terveznek külföldön zenélni, mivel tudják, hogy sikerük nagyrészt magyar nyelven írt zeneszövegeiknek köszönhető, másrészt nincs is rá szükségük, hiszen jelenleg a magyar alternatív zenei világ csúcsán trónolnak. Ezt a képet mutatta az esti koncert is, melyen az új lemezről, a Kísérletről származó rockosan-gitárosan hangszerelt dalok domináltak, és amely egy hajszálpontosan előre megtervezett forgatókönyv alapján játszódott le.

Jó, hogy van egy olyan csapat, amelynek a fejlődését szinte a kezdetektől fogva figyelemmel követhetik a törzsvendég táborlakók. A Magashegyi Underground nagyon érdekes irányba mozdult el legutóbbi, 2011-es táborbéli koncertje óta. Az eddigihez képest sokkal konkrétabb stílust ragadott meg a legutóbbi lemezén. „Érzek én is egyfajta fókuszáltságot. A fiúk is a dalszerzésnél megpróbáltak odafigyelni, hogy az album összeszedettebb legyen.” Bocskor Bíborka mosolya árult el a legtöbbet, mikor elmesélte, hogy a zenekar remekül fel tudott oldódni a koncert alatt, és már harmadszor nagyon nagy örömmel tértek vissza Gombaszögi Nyári Táborba.