Az újonnan felépült PajtaSzínház felavatásául egy meglehetősen színvonalas monodráma szolgált ma, Benkő Géza előadásában. A Soóky László által írt A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd az írón és a színészen kívül még Varga Emese dramaturg munkája, ami a komáromi Jókai Napokon is önálló esti darabként állta meg a helyét. Az, hogy nagyapáink hogyan emlékeznek a kitelepítésre, a kisebbségi lét kezdeteire, és úgy egyáltalán, a szlovákiai magyarság kialakulására, egy elég összetett téma ahhoz, hogy akár egy színészgárda próbálkozzon a bemutatásával. Azonban a többszereplős előadás kevésnek bizonyult volna ahhoz, amit ez az egy személy által bemutatott karakterformálás, életérzés-átadás teremtett. Az pedig, hogy a legpontosabban arról a környékről szólt, ahonnan származom, csak még többet tett ahhoz az elképzeléshez, hogy amit látok, az gyakorlatilag a nagyapám generációja, kellő öniróniával ahhoz, hogy elhiggyem, ezek az anekdotaszerű történetek tényleg egy kocsmapult mellett hangzottak el. A monodráma valójában nem csak azt foglalja magában, hogy egy színész adja elő...

Az idei táborban is készül kopjafa, amelyet ismét Nagyferenc Katalin, mindannyiunk Kati nénije farag. Kati néni neve bizonyára már sokunk számára ismerősen cseng, de higyjétek el, még mindig vannak olyan érdekes történetek, amelyeket eddig nem árult el nekünk. A Gombaszögi Nyári Tábor második napján sikerült őt is mikrofonvégre kapnunk. Hogyan került kapcsolatba a kopjafa készítéssel? Egy művésztelepen voltam, és voltak az autómban különféle szerszámok. Ez 1978- ban volt Őrsújfalun. Az ottaniak kerestek egy embert, aki ért a véséshez, én pedig jelentkeztem, hogy megvannak hozzá az eszközeim. A történet vége az lett, hogy a telepen kifaragtam életem első kopjafáját, aztán rajtam maradt, mint szamáron a fül. Mikor kezdett el tevénykedni a Gombaszögi Nyári Táborban? Az egész ‘78-ban kezdődött, azóta az összes táborban ott voltam. Őrsújfalu, Abroncsos, Somodifürdő, Királyhelmec mindenhol ott voltam, és természetesen sorra készültek az újabb kopjafák. Orosz Örs főszervező az édesapján keresztül ismert meg engem, felkértek, hogy jöjjek, és...

A Közbeszéd vendégeként a nagysátorban Csóti György, a Kisebbségi Jogvédelmi Intézet igazgatója tartott előadást a civil szervezet működéséről és céljairól. Az előadás témája a nyelvhasználati jogok, amely kérdéskörre csatlakoztak a Kétnyelvű Dél-Szlovákia (KDSZ) mozgalom aktivistái, Bóna Zoltán, Czímer Gábor és Orosz Örs. A kisebbségben élő magyarság megmaradásának feltételéül szolgál, hogy az anyanyelvét, a magyar nyelvet megtartsa, használja és továbbörökítse. Ha az állam nyelve nem egyezik a polgára nyelvével, akkor bizony az adott állam törvényein múlik, hogy az adott országban létező nyelvet korlátozza vagy támogatja. Általában azon területeken, ahol a magyarság aránya már egy kritikus arány alá került (lsd. Horvátország vagy Szlovénia, bár itt mindig is az alatt volt), akkor a többségi nemzet nem gördít akadályokat a kisebbségi nemzet érdekérvényesítése elé. Viszont Szlovákiában ez a kritikus arány még nem következett be. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, nekünk kell a jogainkkal élni, és/vagy jogokat kiharcolni. A KDSZ harca, hogy a nyelvhasználati...