A nulladik nap igazán jól sikerült estéje után nagyon jól jött a várdomb árnyéka, hogy még hagyta aludni a táborlakókat ma délelőttig. Igazi tábori reggelit osztottak: zsíros kenyeret hagymával. A fogmosás csak szimbolikus volt ezek után... (főleg azok számára, akik még reggeli előtt áldoztak a szájhigiéna oltárán) A táborlakók lassan feltápászkodtak, megtelt a vendéglő, fogytak a kávék, felállították az előadósátrat, beüzemeltük a médiabódét és a facebokkal szinkron üzenőfalat, megszólalt a tábori rádió, és a kézműves asztalokat is fokozatosan ellepte az alkotni vágyó közönség. Kora délután Orosz Örs főszervező nyitotta meg a tábort, és fogadta is az első vendéget, Nagyferenc Katalin faragót, akivel a táborlakók együtt fogják elkészíteni a kopjafát.

Jelentem, megérkeztünk. A nyolc és fél órás szocializálódás, borozás, "szaunázás", és kényelmetlenül, sok csomag közé beszorulva való ücsörgés után, mialatt megtettük a táborig való elég hosszú utat, végre itt vagyunk. Sátrat állítunk, regisztrálunk, iszunk, ráhangolódunk a következő napokra. Éppen kitört a vihar, tombolnak az elemek a kis völgyben, de kit érdekel, hisz elkezdődött a nyár legjobb szlovákiai magyar egyetemistáknak szervezett tábora.

A várhegy jótékony reggeli árnyékában sok barátság és szerelem született már. Lehet, hogy ez a természetes, felszabadult, de kulturált hangulat, hozzáállás és érdeklődés hatott a nagypolitika résztvevőire is, akik elfogadták meghívásunkat a táborba. Így a pénteki nap igazán forrónak ígérkezik: az egy évvel ezelőtti pártszakadás után Krasznahorkán ül először egy asztalhoz a Híd és az MKP. A narancssárgákat Pfundtner Edit alelnök, míg a zöldeket Bárdos Gyula, az Országos Tanács elnöke kévpiseli majd, és elképzelhető, hogy mindkét oldalhoz csatlakoznak még párttársak. Reményeink szerint elindulhat a párbeszéd és a termékeny vita, ami a "felvidéki magyar rendszerváltás" valódi előrelépést eredményező hozadékaként egyelőre még váratott magára.