"Úgy vettem észre, hogy nem sokan ismerik a kortárs költészetet manapság, nem ismernek hát engem sem. Bettes István vagyok" - mutatta be magát a költő. Ritkán kerülök egy kempingbe kortátrs (vagy bármilyen) költőkkel, de egyéb helyszíneken is ritkán találkozhatom velük. Kíváncsiságom legyőzte fázós lábujjaim hidegharmatgyűlöletét és belemélyedtem a lócákon (nyelvjárásban járatlanok kedvéért padokon) kuporgó, reggeli kávéjukat ásítva szorongató, a pénteki, váratlanul szombat reggellé változott éjszaka emlékeiből álmosan elő-előmerülő diákok között a Bettes István író-olvasó találkozó átélésébe.

A körbeadott kötetek lomhán vándoroltak kézről kézre, mindenkinél megállva egy vers elolvasása, egy illusztráció megcsodálása, egy-egy fejbólintás erejéig.

Ez a tenyérbe simuló kicsi kötet, Szép tündöklő csillag címmel, a Biblia feldolgozása - "nagyon érdekes, de nagyon nehéz a gyermekek szemével látni, a gyermekek számára láttatni a Bibliát" - mondta Bettes. Most egy másik könyv került a kezembe, sötét borítóján fehéres-barnás betűk. Makulátlan Fehér Barna a címe. "a címadó verset az átvilágítások idején írtam." - magyarázta Bettes. Rövid gondolkozás után hozzátette: "valószínű, hogy csak ez a Fehér Barna maradt ilyen makulátlan" - és felolvasta a verset.....

A következő kötet címlapján megjelenik félig maga a költő is. Ibolya T-bolya.  Fürkészem a feliratot. Szigorúan kicsi i-vel, és nagy T-vel. Szójáték. Mint a címadó vers is, végig, a-bolyától b-bolyán és c-bolyán át a t-bolyáig --- természetesen érintve az i-bolyát is. Ez a kötet tartalmazza a "Csótó Lacinak (9 éven át egy padban ültönk)" megígért, a gömöri képzőművész munkáihoz írt verseket is, de legautentikusabban mégis a gömöri tájszólásban írt vers hangzott, felolvasva itt, a krasznahrokaváraljai kemping fűszőnyegű, égboltozatú előadótermében.

* Badar burcsi babus voltam
Bellőképben billintgetett
Fácslikázott jóanyám

Lám mily binkó belga lettem
Maga se ismerne rám
Szeretem is pampuskát
Befalom szakajtószám

Büszkét zőggyibe legelek
Nem csüngök az eperfán
Szakajtott az apja fia
Mondja büszkén nagyapám *

Végezetül? "Nincs vége a költészetnek"- mondta előadónk.

(Az igazsághoz persze az idézet folytatása is hozzátartozik, ugyanis költőnk halk sóhajtással így egészítette ki e mondatot: "Nincs vége a költészetnek - de már unom. Az ember annyira szeretné látni nyomtatásban a munkáit, ám nagyon soká tart, míg kiadják". )

Vica