"Úgy vettem észre, hogy nem sokan ismerik a kortárs költészetet manapság, nem ismernek hát engem sem. Bettes István vagyok" - mutatta be magát a költő. Ritkán kerülök egy kempingbe kortátrs (vagy bármilyen) költőkkel, de egyéb helyszíneken is ritkán találkozhatom velük. Kíváncsiságom legyőzte fázós lábujjaim hidegharmatgyűlöletét és belemélyedtem a lócákon (nyelvjárásban járatlanok kedvéért padokon) kuporgó, reggeli kávéjukat ásítva szorongató, a pénteki, váratlanul szombat reggellé változott éjszaka emlékeiből álmosan elő-előmerülő diákok között a Bettes István író-olvasó találkozó átélésébe. A körbeadott kötetek lomhán vándoroltak kézről kézre, mindenkinél megállva egy vers elolvasása, egy illusztráció megcsodálása, egy-egy fejbólintás erejéig. Ez a tenyérbe simuló kicsi kötet, Szép tündöklő csillag címmel, a Biblia feldolgozása - "nagyon érdekes, de nagyon nehéz a gyermekek szemével látni, a gyermekek számára láttatni a Bibliát" - mondta Bettes. Most egy másik könyv került a kezembe, sötét borítóján fehéres-barnás betűk. Makulátlan Fehér Barna a címe. "a címadó verset az átvilágítások idején írtam." -...

Figyelem! A következő bejegyzés nyomokban csak táborlakók által érthető szókapcsolatokat tartalmaz! Kedves táborlakók, előadók, támogatók, barátok, barátnék, az égiek, mindannyian! Pompás akciót tudhatunk magunk mögött: öt teljes nap, több mint ötven program, és három és félszáz résztvevő. De mindez csak statisztika, a lényeg a hangulat, a beszélgetések, nevetések, emlékek, a torokgyulladás, a hasmenés és a horzsolások. Na jó, utóbbiak kevésbé. Köszönöm mindannyitoknak. Minden résztvevőnek, aki eljött, és - reményeim szerint - jól érezte magát, pihent, bulizott, aki végigkísérte az eseményeket, és annak is, aki csak mostanában józanodott ki. És minden szervező kollégának és kolleginának is köszönöm, akik gyönyörűségessen - okossan, néha álmosan, másnaposan (aznaposan), de jókedvűen, ragyogóan beleoktrojáltak mindent, hogy ez a hét ilyen fantasztikus legyen. És észre sem vettük, hogy miközben vidáman töltjük az időt, az ott megszerzett kapcsolatok, barátságok, szerelmek milyen óriási értékké válnak a későbbiekben számunkra. A felvidéki magyarság szűk közösség, a diákság-hallgatóság pedig még kisebb. Azt...

Felkeltem az ágyból és tényleg ágy volt, nem sátor. Fura volt. Felkeltem és nem a lábam volt feljebb mint a fejem. Fura volt. Felkeltem és egy sötét szobában ébredtem. Fura volt. Csend volt, egészen furcsa volt. Miért nem ébresztett az éjáéjáééj és a megafon?! Megnéztem az időt 22:48. Furcsa, pedig fél hétkor feküdtem le, hogy pihenjek egy órát. Felkeltem, elindultam a konyhába, milyen fura, hol itt a zipzár? Dóra írásának folytatása a Körképen ->