Jóemberek, kedves barátaink!

lám, serényen imádkoztátok vagy átkoztátok át az év többi napját, mert nyakatokon a tábor!

Ha a tavalyit oly' nehezen győztük már csak abbahagyni is (míg végre visszakecmeregtünk a szeptemberbe!), akkor idén minden reménnyel még időben érdemes felhagyni. A reménnyel, hogy vannak dolgok, melyeket nem lehet tetézni! A dolgunkat nehezíti az is, hogy még mindig nehezebb volt a hazamenés, mint a táborba jövés: ...ki itt belépsz... majd csak kitántorogsz! Mert ugye az örömtől is létezik a mámor, s az öröm is létezik mindenfélétől… ha sokan vagyunk, még több lesz - és ugye, mi egyre többen vagyunk: az öröm is és a kedvünk is! A program adott, te kapod. Fogd és maradj!
Várunk hát!