Figyelem! A következő bejegyzés nyomokban csak táborlakók által érthető szókapcsolatokat tartalmaz! Kedves táborlakók, előadók, támogatók, barátok, barátnék, az égiek, mindannyian! Pompás akciót tudhatunk magunk mögött: öt teljes nap, több mint ötven program, és három és félszáz résztvevő. De mindez csak statisztika, a lényeg a hangulat, a beszélgetések, nevetések, emlékek, a torokgyulladás, a hasmenés és a horzsolások. Na jó, utóbbiak kevésbé. Köszönöm mindannyitoknak. Minden résztvevőnek, aki eljött, és - reményeim szerint - jól érezte magát, pihent, bulizott, aki végigkísérte az eseményeket, és annak is, aki csak mostanában józanodott ki. És minden szervező kollégának és kolleginának is köszönöm, akik gyönyörűségessen - okossan, néha álmosan, másnaposan (aznaposan), de jókedvűen, ragyogóan beleoktrojáltak mindent, hogy ez a hét ilyen fantasztikus legyen. És észre sem vettük, hogy miközben vidáman töltjük az időt, az ott megszerzett kapcsolatok, barátságok, szerelmek milyen óriási értékké válnak a későbbiekben számunkra. A felvidéki magyarság szűk közösség, a diákság-hallgatóság pedig még kisebb. Azt...

Felkeltem az ágyból és tényleg ágy volt, nem sátor. Fura volt. Felkeltem és nem a lábam volt feljebb mint a fejem. Fura volt. Felkeltem és egy sötét szobában ébredtem. Fura volt. Csend volt, egészen furcsa volt. Miért nem ébresztett az éjáéjáééj és a megafon?! Megnéztem az időt 22:48. Furcsa, pedig fél hétkor feküdtem le, hogy pihenjek egy órát. Felkeltem, elindultam a konyhába, milyen fura, hol itt a zipzár? Dóra írásának folytatása a Körképen ->

A nyomda festéke kifogyott, a nyomda memóriája befagyott. A negyedik VADALMA csak VÁGYÁLMA maradt mindenkinek, pedig a frészbúkon ólálkodva már olyan kérdéssel is találkoztam, hogy készült-e összefoglaló a negyedik napról. Nem, nem készült. A kicsi író-niggereknek nem maradt más dolga, csak élvezni és tűrni a semmittevés lebegősségét a matracokon – mert hippisre is vettük a figurát. Másfelől: kellett az energia a szombat estéhez!