Őszintén: – most már bevallhatod – szeretted az alapiskolai és/vagy középiskolai történelemórákat?

Az embereknek alapvetően két csoportja van.Az egyik szereti a történelmet, a másik nem.

Azonban a történelemoktatás nehézségei és hányattatásai ez utóbbi kicsiny csoport türelmét és lelkesedését is próbára teszi. Az ember dátumok és idegen csengésű nevek tömkelegével tömi tele a fejét, mégsem érti, pontosan ki is csinált ott mit és mikor és kivel és miért. És főleg: miért is fontos ez neki.

Simon Attila történész úgy tud írni, beszélni a múlt eseményeiről, hogy közel hozza azokat az olvasóhoz, hallgatóhoz. Az egyszerű, talán nem is történelemrajongó emberhez. Hozzád. Megérteti veled. Mi történt 1938-ban. Nem is olyan régen. Csak 73 év telt el azóta, mákszemnyi része a történelemnek, a világ mégis nagyot változott e pár évtized alatt. Ahhoz, hogy értsük lássuk, mi történt ott akkor, miért is fontos ez a dátum, nem csak információk áradatára van szükségünk, hanem a körülmények, összefüggések gondos, hozzáértő ismertetésére. Szükségünk van a tudatra: fontos ismernünk a múltat, múltunkat, hogy tájékozódni tudjunk a jelenben. Fontos megismernünk a miénktől eltérő véleményeket is, hogy tisztábban lássunk.

Úgy hiszem, Simon Attila könyvében ezt az igyekezetet siker koronázza. A könyvről, a történelem „hasznáról és káráról” még többet tudhattok meg 2011. július 14-én, Krasznahorkán.