Ugye mindenki emlékszik, hogy a tábor egyik szegletében egy 50-100 évnyi életűre becsült alkotás készülődött(tudom, ezt leirtam a Vadalmában is, amit minden bizonnyal olvastatok, mert másnap lelkesen közölték velem, hogy mennyi a kopjafa életideje jeles Vadalma olvasására! Ha nem… hát, az baj! Egy kopjafa! Emlékképen készült, bár sok más funkciója sem elhanyagolható az efféle alkotásnak. Nagyferenc Katalin keze munkáját dicsérheti az ámuldozó ex-táborlakó. Jó, elismerem, a táborlakók is hozzájárultak egy két faragással, de azért a munka nagy részét a rimaszombati festő-szobrászművész álmodta fába. Amit a tábori kopjafából kiolvashatunk: bár ritka, de hogy eredetiek legyünk a kopjafa nőnemű, jelzi ezt a tetején található 4 csúcs. Két napszimbólum is rákerült, a méltán hirhedt tábori logó, a “gombaszög” és a mottó, amely arra utal, hogy a jelent megfigyelve tudunk a jövőn változtatni... ha valaki tudja a pontos mottót, kérem kommentbe ;) nekem csak a vége maradt meg, ami úgy valahogy hangzik, hogy mozgósitsd...

Szeretek főzni. Nem mondom azt, hogy mindig és mindent, de legalább hasznos elfoglaltság: unaloműző, tanulás helyett is jó és a legjobb, hogy nem lesz éhes az ember… Már ha megeszi azt, amit főzött. Szóval szeretek főzni. DE NEM 200 EMBERNEK!!! Szóval akkor konyháskodom – az jó. Igaz, kimaradok meginn csomó mindenből, és fáradtan dőlök be a sátorba minden hajnalban, de ám, legyen. Legalább nekem köszöni meg mindenki a finom vacsit. Akkor viszek mindent. Inkább. Ne kelljen bicskákért szaladgálni a táborban szerteszéljen, és ne kelljen teszkós szatyrokba vágni a krumplit – bár, annak is megvan a maga varázsa. Meg főleg annak, hogy senki nem tartja számon, mennyi sör is fogy el, mire kész lesz a lecsó… Jaj, hát hova pakoljak még? Miért is nem vettük meg azt a koporsófélét apuval? Basszus…(Rozsnyó)…hát persze, hogy befértünk, a másik nagylavór és egy láda még otthon maradt!!! Leszarom… Én is úgy mentem táborba, ahogy a...

A Magashegyi Underground koncertje után Bocskor Bíborkát, a banda énekesnőjét kérdeztük. Hogyan éreztétek magatokat? Nagyon jól éreztük magunkat, kezdve attól, hogy Budapestről jöttünk errefele. Az előzménye ennek az egésznek, hogy éppen az elmúlt napokban voltunk Marosvásárhelyen, Erdélyben, és hát az is egy gyönyörű környék, az az én szülőhazám. Ahogy pedig Budapestről jöttünk errefele Krasznahorkára, hát így egyszerűen, olyan mondatokat hallottam, hogy "hú, ez meghökkentő, nem is gondoltam, hogy ez ilyen gyönyörű", "ú, beszarok...", olyan szépek voltak a fények a hegyek tetején. Meg ugye, hogy a Magashegy jön a magashegyre, hát ez gyönyörű volt. Tényleg nagyon jól esett nekünk is. Csodálatos egy környék. Honnan kapta a nevét a zenekar, tudtommal Magyarországon nincs magas hegy. Hát a Magashegyi Underground két végletes pontra helyezi a hangsúlyt, és a lényeg azon van, ami kitölti ezt a két végletet. És nekem azért is szimpatikus ez a név, mert rengeteg játék és szabadság rejlik abban, amivel...