Hogy mi mindenre jo a DH tábor, már sokszor, sok helyen írtuk. Most mesélnék olyan oldalról, ami talán nem folyik úgy a csapból, mint Krasznahorkán a rumbó. Tavaly mikor felszálltam a buszra, egy teljesen ismeretlen sráccal kb. 10 beszélgetés után a sulira terelődött a szó. Említettem, hogy érdekelnek a kis finnugor nemzetek Oroszországban, és talán erről szeretném írni a bakalár munkám. „Komolyan? Hát képzeld, én ismerek egy nagyon segítőkész tanárt, akinek pont ez a szakterülete...“ - volt a válasz, és két e-mail után sikerült Pusztay János e-mail címét megszerezni, segítséget kérni tőle, és többek közt neki köszönhetően megírni a saját kis 40 oldalamat (ezúton is még egyszer köszönet a tanár úrnak, és persze Cziminek, a közvetítő embernek. Világbéke. :)) Ennek köszönhetően, a szerdai nap általam legjobban várt előadása Az anyanyelv megőrzése a kisebbségi létben volt. Hogy megismerhessem személyesen. És élőben hallhassam a sok pozitív vélemény után. Ezért, amint adatott a...

Lilivel először Rimaszombatban találkoztam, a Tompa Mihály Országos Szavalóversenyen, ahol megzenésített verseivel, hangjával, egy szál gitárjával, egyéniségével mindenkit elbűvölt. Idén vele is találkozhattok, beszélgethettek a DH táborban. Íme egy kis ízelítő. *Amikor rájöttem, hogy az ember különleges hangszerével engem is megajándékozott a Jóisten, bátran engedtem ki torkomból a dallamokat, mondanivalókat, ez volt kedvenc időtöltésem pici korom óta. Kezdtem népdalokkal, majd a hangszertanulással folytattam, jött a néptánc, a kántorképző, a szavalóversenyek, az énekversenyek, hobbi szinten tanultam furulyán, hegedűn játszani..., majd 8. osztályos koromban gitárt vettem kezembe, s a gitárjáték tanulásával párhuzamosan kezdtem el megzenésíteni a hozzám közel álló verseket. Feldolgozásokkal nem igazán foglalkozom, bár zenekarommal (MoSaiC) játszunk feldolgozásokat, egyedül mégsem szeretem a színpadra vinni őket. *Kedvenc költők? Kedven Írók? Sorolok párat. Tényleg csak párat. Reviczky Gyula, Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit, József Attila, Kassák Lajos, Örkény István, William Blake,...még mennyi hely van? *Kedvenc vers? Ez talán még nehezebb. Annyi kedvenc van. Még csak a...

Észre se vettük, és a mínusz egyedik nap szépen átcsordogált a hagyományos nulladik napba. A tegnap esti vízproblémák kisebb fennakadást okoztak, s ennek következtében, aki pisilni akart, vízzel töltött kétliteres üveggel közlekedett a WC-k irányába. Már aki – persze. Ennek következtében a táborban található kutacska körül reggel 10-15 ember sorakozott fogkefével a kezében: habzó szájak, kómás tekintetek és jéghideg víz. Fogmosás, miután hagyományosan arra nyitottuk ki fél nyolc előtt a szemünket, hogy „Ébred a város, és lepihen már…” Szemétszedés, sátorállítás, bögrefestés, Vadalma-hajtogatás, hálózatszerelés, regisztrálás szervezetten, csoportokra osztva: így nézett ki a délelőtt. A szervezők idén „vókitókival” nyomják, szavak foszlanak a levegőben elfele. A másik kedvenc gyerekjáték a táborban az óriási tűzőgép, aminek segítségével a fákra kerültek azok a bizonyos szemeteszsákok, amelyek használata ingyen van és bérmentes, használni őket nem szégyen, sőt csont nélkül beletalálni egyenesen dicsőség! Kezd tábor formája lenni a váraljának, a médiasátor fala betapétázva régi Alma Materes duplaívekkel;...