A Magashegyi Underground olyan zenekar, amelynek fejlődését a kezdetektől fogva kísérhetik figyelemmel a Gombaszögi Nyári Tábor résztvevői. Bocskor Bíborka profibb előadóként, viszont ugyanazzal a szabadságszerető, kisugárzó művészettel érkezett, mint két éve. Az év legkreatívabb zenei albumáról, a februárban megjelent Tegnaputánról, és a dalszövegszerzés rejtelmeiről mesélt. Óriási az érdeklődés az új album körül… Nem unjuk, mivel ez egy folyamatos elmélkedés a fölött, amit csinálunk. Egy önismereti folyamat, amely hozzásegít, hogy új gondolatok és érzések jöjjenek létre. Nem szeretem túlexponálni magamat, a zenekar sem szereti, de örülünk az érdeklődésnek. Szerettük volna, hogy legyen képi meg hangi anyag is, ezért a Tegnapután picit az első nagylemezünk, az Ezer Erdő mintájára készült. A képi anyag az a Művészetek Palotájában, februárban elhangzott szimfonikus koncertünket foglalja össze. Picit szomorkás az album, de ugyanakkor nyugodt és szenvedélyes. Úgy gondolok rá, mint egy bordó színű bársonyra. Ha műfajilag szeretnénk besorolni – bár nem tudom, mennyire szeretitek a műfaji címkézést...

Idén negyedik alkalommal ült össze a Szlovákiai Magyar Bloggertalálkozó. Vendégeink voltak Demeter Szilárd, Balogh Ákos Gergely (Mandiner), NapiGerzson, Félvidék, Szótlan Szemtanú, Közbeszéd, Láthatár, Felvidék blog és Karin Høg. A találkozót Kovács Balázs moderálta. Három témáról értekeztek az itt megjelent bloggerek: az újságírás etikája, blogok vélemény- és politikaformáló szerepe,ill. a trollkodás jelensége. A találkozó után három bloggert kérdeztünk: Hatással vannak a blogok a közvéleményre és politikai történésekre? Félvidék: Szerintem hatással van. Karin Høg: Biztosan hatással van, szerintem mindenegyes bejegyzés az elolvasás után gondolkodásra ösztökél. Fejlődik a felvidéki blogoszfére? Felvidéki blog: Fejlődik. Új beállítottságú blogok is felbukkantak, például gasztroblogunk is van már, aminek személy szerint nagyon örülök. Emellett a blogok is változnak, fejlődnek. Karin Høg: Fejlődünk. Elég jó szintén van az itteni blogolás. Mennyire féltek blogolni? Karin Høg: Én egyáltalán nem, mert ha azért nem írok le valamit, mert félek akkor minek is írni blogot. Emellett egyes esetekben csak üres fenyegetésről van...

Végetért a Gombaszögi Nyári Tábor, ideje hát, hogy visszatekintő értékelést tegyünk a zenei palettát illetően. Tény, hogy az idei tábor zenei felhozatala műfajilag az eddigi legszínesebb volt. Kaptunk dübörgő hardrockot, melankolikus popot, pszichedelikát, eredeti New Orleans-i jazzt, alternatívot és kevésbé alternatívot, idén először népzenét, de hardcore metált is. Vessünk hát egy pillantást a legemlékezetesebb pillanatokra. A Quimbyvel szemben, valljuk be, sokan szkeptikusak voltunk. A „nagy húzónév” kategóriába sorolandó csapat nem először fordult elő a Gombaszögi Nyári Tábor színpadán. Fellépésük mindig egyfajta biztos pontot jelent: mivel komoly közönségbázissal rendelkeznek, melynek jelentős szeletét a táborlakók képezik, bármit is játszanak, nem fognak mellé - ha más nem, az Autó egy szerpentinen garantálja a rajongók hangulatát. A fenntartások ellenére, a zenekar kellemes meglepetést okozott. A koncerten a legfrissebb lemezről származó, kevésbé slágerdalok domináltak. Meglepetéskoncert volt a Quimby: bizonyította, hogy a nagy öregek tudnak újítani. Az Unisex koncertje azt mutatta, hogy a királyréti koncepciónak vannak...