Figyi, nem megyünk el nyáron Gombaszögre? - teszi fel a kérdést egy májusi napon a barátnőm, és én a „Dehogynem,menjünk!“ válaszommal olyan lavinát indítok el, ami elsodor magával egészen Krasznahorkaváraljáig. Na, de, nem megy ez ilyen könnyen! Ahogy a tábor szervezői, úgy a leendő táborlakók is már pár hónappal a tábor előtt mozgolódnak, szervezkednek, tervezgetnek. Van zsé? Nincs zsé. Valamit össze kéne kaparni addigra. Ennyi csomag cigi elég lesz? Nem, szerintem még vegyél plusz kettőt. Aaaaaa, Magashegyi Underground! Istenem, Quimby! Te szent ég, Subscribe! Olvadozunk. Hogyan jutunk el? Nem mindegy? Megoldjuk. (pár héttel Gombaszög előtt) Hallottad, hogy lesznek csapatjátékok? Ja, faszaaa, majd benevezünk! Sátor, hálózsák? Fogkefe kell? Nem kell! De kell! Instant levesek! Hálózsák! Meleg pulcsik! Zokni! Gumicsizma? Jöhet. Láttad azokat a menő bögréket? Idén is lesznek? Biztos. Kúl! (induláskor pedig) Pénz, kaja, pia, hálózsák,sátor, mindenféle szükséges és csak szükségesnek hitt vacak bepakolva. A gondok és egyebek maradnak itthon, hiszen...

Figyelj Julis, tudod én a Katámmal nagyon jóban vagyok, úgy mesél nekem, mintha nem is lenne az az ötven év közöttünk és én bizony kicsit irigykedem. Persze, amikor elkezdett beszélni a fiúról, aki tavaly is volt, lehet te is hallottál róla, aki ha iszik máris elhagyja a gatyáját és úgy lóbálja ide-oda, hát akkor, azért eljátszottam a megbotránkozást, de neked mondjam, hisz ismerjük mi a Bélát, milyen volt annak idején, most hat unoka, komoly öregúr, de láttuk mi még, hogyan próbál csigaházat törni, azt a méretes vesszejét lendítgetve a jóféle füleki bortól. Meg ez a mostani zene, hát amikor látom, hogy egy ilyen koncerten nem csak úgy ide-oda lépdelés van, uram bocsáss, de valahogy még én is tűzbe jövök. Meg hiába van ott a sok politikus előadás, nem csak hallgatni lehet, hanem kérdezni, odaszólni, ilyet még csak remélni se mertünk annak idején, csak dolgoztunk vakulásig, de emlékszel, azért a babfejtésből...

Tetszőleges pontot kiválasztva, a harmadik napnál járunk. Többünknek ez már az ötödik nap, vagy a hatodik, talán olyan is akad, aki a hetedik napot húzza, pedig még csak péntek van. A napi teendők mostanra rutinná formálódtak, a sztaff fél szavakból érti egymás szavát, ha pedig Örs a hangosbemondóhoz nyúl, mindenki tudja, öt perc múlva gyűlés a Médiasátornál. Délelőtt van. Már zajlanak a programok, előadások, a csapatok versenyeznek, te, átlagos résztvevő, épp most ébredtél, ha szerencséd van aludtál pár órát, ha még több, akkor teljesítetted a napi hét óra alvást. A zuhanyzáson is átverekedted magad, megreggeliztél, első sörrel a kezedben, joggal állíthatod, készen állsz egy újabb napra, tisztán, üdén. A mocsok már nem divat, kevesebb sárban fetrengést láttam az idén, bár Bettes Uhrról idén is felkerült párfotó a netre, amint szalma közt veti ágyát. Vele is próbáltam szóba elegyedni, de a hely szelleme elvarázsolhatta, mert szétengedett hajjal, napszemüveg nélkül sem ismert...