Pártjaink ígéreteinek társadalmi számonkérésében még mindig éretlenek vagyunk, mi szlovákiai magyarok. Az időnkénti fellángolások csak a közösség egy kis arányát képesek motiválni, majd kihűlnek. Lehetőségekből tengernyi, tapasztalatokból és akaratból kevés, vagy mégsem?

Az újságíróknak és a hallgatóságnak nehéz szemtől-szemben megszorongatni egy rutinos politikust a fogósnak gondolt kérdéseikkel. Márpedig Bárdos Gyulán fogást találni nem kis feladat, mindenféle negatív kétértelműség nélkül. Tapasztalatai, felkészültsége és kommunikációs képességei alapján nem ok nélkül lett az első szlovákiai magyar államfő jelölt.

Pénteken kora este ültünk be a nagysátor alá arra a beszélgetésre, ami elvileg a kisiskolákról szólt. Elvileg. Gyakorlatilag ugyanis Albert Sándor, a Selye János Egyetem alapító rektora, Csáky Csongor a Rákóczi Szövetség főtitkára, Pék László Nemzeti Tehetségépítő Tanácsának elnöke és a kerekasztal házigazdája, Tóth Gábor ugyan a kisiskolák témáját is érintette, de beszéltünk a romákról és ami még fontosabb, érdemben az is szóba került, hogy mit kell csinálni a szlovákiai magyar oktatásban. Én azonban arra voltam kíváncsi, hogy kinek kell ezt megoldania.