Tóth Péter írása. Megfogod a gépedet, kilötyögsz a placcra, exponálsz, megnézed, jó-e. Amikor jön az eső, befutsz kis menhelyedre. Manapság nem nagy fáradságba telik, ha ily dinamikus módon alkotod a képeidet, de ez nem volt mindig így. Réges-régen, mikor még I. Ferenc József koronázási palástja lengett a fogason, nem volt ez oly' egyszerű. Hogyan is csinálták régen azt a sok-sok fotográfiát? Fogtak egy üveglapot. Leöntötték egy folyadékkal, majd egy másikkal. Vártak pár percet, és belehelyezték a gépbe, viszont ezt gyorsan kellett megtenni, mert ha az üveglapon lévő fényérzékeny anyag kiszárad, legfeljebb kacsokat fényképezhettek, mivel az anyag érzékenysége ugrásszerűen lecsökkent kiszáradása által. Persze, ha az alanyt kisprájszoljuk, akkor pár percig is mozdulatlan lehet, mi viszont ezt nem akartuk megvalósítani ily módon. Hál' Istennek, az ilyesfajta képalkotás még nem halt ki. Tovább él újabb formáiban. Az egyik ilyen manifesztációja táborunkban a szerdai napon következett be Gyetvai Zoltán fényképész által, ki a modernebb...

Az idei évben a VándorLáss több programpontban is közreműködött a TANDEM Labirintus udvarával. Kovács „Kovi” Zoltán zenmesterrel, a Vándorláss alapjtójával beszélgettem az utazásról, a családról, a szabadságról és az álommegvalósításról. Tudnál pár szót szólni a VándorLássról és magadról? Túrákkal foglalkozom, mióta az eszemet tudom. Majdnem az egész gyermekkoromat a Tátrában töltöttem a szüleimmel. Persze, volt egy időszakom, 16-21 éves koromban, amikor semmit nem szerettem volna csinálni, amihez a szüleimnek köze volt. Aztán 21 évesen kezdtem el újra kirándulni. Akkor nyíltak meg a határok, az első alpesi túrák nagy élménynek számítottak, mert egy másik ország, egy másik táj és kultúra várt bennünket. Egyre többen csatlakoztak hozzánk, így egy idő után azt mondtuk, szeretnénk megmutatni ezeket a helyeket másoknak is, lehetőleg egyre nagyobb körben. Ezért kezdtünk el középiskolás csoportoknak kirándulást szervezni. Ez így ment jó pár éven keresztül, mígnem 2004-ben létrehoztunk egy szervezetet, és elkezdtünk túrákat vezetni egy barátommal. A VándorLáss ennek...

... a Tatooinon és Gombaszögön túl, akárcsak tavaly, a Gombaszögi Nyái Tábor szervezői idén sem feledkeztek meg a legkisebbekről: amíg a szülők nosztalgiáznak, a kicsik szórakoztatásáról jövendőbeli óvópedagógusok hada gondoskodik, Miri és Titi vezetésével. Az idei már a második alkalom, hogy megszervezték a táborban a Gombaovit. Megszólítottjai elsődlegesen a táborban résztvevő gyerkőcök, pontosabban azok szülei, de tapasztalatból mondom, hogy az idősebbeket sem kergetik el. Az arcfestéssel és hennázással is foglalatoskodó „megőrzőhelyen” az éppencsak totyogó korosztálytól kezdve, egészen a tízévesekig megfordultak már, átlagosan napi 8–10 gyerekkel. A szórakozás garantált: a foglalkozásokat hat leendő óvópedagógus biztosítja, akik a legkülönfélébb programokkal várják az odatipegőket. Mindennaposak a tematikus foglalkozások, amelyek érintik többek között a bolygónkat, a tudományokat, a közlekedést és a Star Wars-t is. Hiába, nem árt időben elkezdeni a felkészülést, hogy a suliban már mindenki tisztában legyen a Halálcsillaggal és a Tatooinnal. Délutánonként közös játékkal múlathatjuk az időt, amikor a jövő óvó nénijei...