Felkeltem az ágyból és tényleg ágy volt, nem sátor. Fura volt. Felkeltem és nem a lábam volt feljebb mint a fejem. Fura volt. Felkeltem és egy sötét szobában ébredtem. Fura volt. Csend volt, egészen furcsa volt. Miért nem ébresztett az éjáéjáééj és a megafon?! Megnéztem az időt 22:48. Furcsa, pedig fél hétkor feküdtem le, hogy pihenjek egy órát. Felkeltem, elindultam a konyhába, milyen fura, hol itt a zipzár? Dóra írásának folytatása a Körképen ->

A nyomda festéke kifogyott, a nyomda memóriája befagyott. A negyedik VADALMA csak VÁGYÁLMA maradt mindenkinek, pedig a frészbúkon ólálkodva már olyan kérdéssel is találkoztam, hogy készült-e összefoglaló a negyedik napról. Nem, nem készült. A kicsi író-niggereknek nem maradt más dolga, csak élvezni és tűrni a semmittevés lebegősségét a matracokon – mert hippisre is vettük a figurát. Másfelől: kellett az energia a szombat estéhez!

Ez lehetett volna a mottója a délelőtti I. Felvidéki Bloggertalálkozónak, melyen nyolc fiatal ült szembe a közönség soraival, s osztotta meg tapasztalatait ezzel a viszonylag új, személyes műfajjal kapcsolatban, mely manapság egyre növekvő közkedveltségnek örvend. Körkép, Komáromi Blog, Felvidéki Blog, Szótlan szemtanú, Méla Béla blogja, Párkányer, Mandiner (néhány portál és blog, hogy a vasárnap hazatérő táborozó kiguglizhassa és olvashassa). A blogokat szerkesztő szellemességben dagonyázó betűvetőket mindenképpen összeköti az a hely, ahol élnek: a Felvidék. Közös témák, aktuális közéleti, politikai és kulturális újdonságok, melyeket csak átrágni, átrágni és átrágni kell. S az átrágás akkor a legalaposabb, ha nem csak egy fél vesz részt benne: egy kérdés megoldásához diskurzus során jutunk el a legkönnyebben. A találkozó után Stubendek Attilát fosztottuk meg néhány gondolatától a találkozó éjszakáján, hiszen ő vezette a beszélgetést. Hogy érezted magad mint kulcsfigura a találkozó alatt? Nem volt könnyű abból a szempontból, hogy kérdező és válaszoló is voltam egyszerre,...