Szándékosan nem gondolok arra a sokmindnere, ami ez az ember (pszichiáter, etnopszichológus, politikai tanácsadó, stb). Csak arra figyelek, ahogy ül előttem hófehérbe öltözve. Az újságokból jól ismert arc megéled. Hunčík Péter ül szembe velem. Kicsit feszengek, mert nem szeretek ennyire elöl ülni, vagy csak a többiek ülnek igen hátul. De kíváncsi voltam, látni akartam. Szemtől szembe, élőben.... Van benne valami perverzség, ahogy kémlelem. Eldöntöttem, hogy nem fogom összehasonlítani azzal, amilyennek képzeltem. Engedem, hogy ő mutatkozzon be. A nagypapájával kezdi, és ez tetszik, mert hiszem, hogy az ilyen apró részletek is fontosak. Később megértem, mennyire központi szereplő Hunčík életében ez a pesti Gerbeaud-nál tanult cukrászfiú, aki Ságon letelepedve európai polgárokká nevelte az unokáit. Katolikus, evangélikus és zsidó vallási alapok - megférnek szépen, barátságban Hunčík Péter gyerekkori világában. Egy nagybácsi jóvoltából angol nyelvlecke hétfőn, német kedden, és sorban végig annyi nyelv, ahány napja van a hétnek. A nyelvekhez pedig kultúra. Zene, irodalom,...

Vegyes érzések forogtak bennem életem első sátorozása előtt, ami a gombaszögi DH táborban esett meg. Mondanám szerencsére, mert a sokszínű program feledtette a táborozás kevésbé komfortosabb jellemzőit. A reggeli zsibbadság már-már természetesen hat, ha az ember földön alszik, de a vadregényes, erdős domboldal az esti küzdelmet is biztosította, hogy ne csússzunk be a szomszéd sátrába... Annál viszont nem volt megnyugtatóbb, mikor madárcsicsergésre, VANra, vagy Orosz+megafonra ébredtünk a természet lágy ölén. A kihívások a reggeli nyújtózkodással folytatódtak, de ne legyünk telhetetlenek! Egy pihe-puha ágy sem biztosít jobb közérzetet, mint amit ez a tábor nyújtott sátrastul vagy anélkül. És nem, egyáltalán nem vágytam a faházakba, amik megfosztottak volna az élménytől, hogy őseink nyomában (még ha egy 3. évezredi sátorral felszerelkezve is) tapasztaljam az anyaföld ölelését. Programokban nem volt hiány, tinédzser korom óta nem éreztem ennyire feleslegesnek az alvást. Mégis volt késztetés párakban, hogy lopva autóban-sátorban vagy akár a szabadban hódoljanak kocka szenvedélyeiknek....

Táááborlakóóók! Hétfőn reggel a táborterület elhagyása előtt összeszedtünk mindent, amit ott hagytatok. Ím a lista, kérlek, ha ti is találtatok valamit, kommentben egészítsétek ki, és azt is írjátok oda, hogy hol vannak jelenleg, hogy lehet őket visszakapni! - fehér LOCC póló (Kika) - zöld Tom Tailor póló (Kika) - halványzöld törölköző (Kika) - sötét- és világoskék teszkóféle sátor (Kika) - fekete zsebes rövidnadrág (Kika) - bogrács, olyan kisebb fajta (Kika) - narancssárga kb literes műanyag tál (Kika) - (talán) Punci sapkája, fekete-szürke csíkos, téli (Kika) - Újfajta, keskeny Nokia töltő (Geroj) Ez van jelenleg nálam, Rimaszombat főterétől nem messzi balkonon szárad. Továbbá Édua mexxes tyeplákija és Molnárúr tálja. Lehet, még rátalálok valami "idegen" cuccokra, ha végleg kipakolok. Már csak három doboz... Piroskámnak fara és hátsó ülései indokolatlanul teli voltak hazaúton. A ponzor uborkák immár felvágva salátaként nyugodnak a mélyhűtőben, ponzoralmákat majszolok egész nap, és a rengeteg majoranna pedig várja még...