Január lehetett, amikor először hallottam a Szabó Balázs Bandet játszani az mr2-n. A Zaj című számukat. Rögtön beleívódott az elmémbe, bepötyögtem a jutúbba és onnantó durk körbe-körbe hallgattam. Úgy a milliomodik lejátszas után már azt mondtam magamnak, hogy elég már, ez már kicsit ciki, ideje lenne váltani, hát letöltöttem zenéjüket (reklám: te is megteheteted, ingyen a weboldalukról). Ahogy közeledett a tavasz, mit gondoltam, mit nem, mondom el kellene menni valamilyen koncertre. Megnéztem ezt az együttest is, hol játszanak majd a közeljövőben, mit látok, mit nem: júl 14.-én Krasznahorkán. Csaknem? Ezek meghívták a  Szabó Balázs Bandet?  Vajon milyen rendezvények vannak még ott ahol játszhat ez ez együttes? Bárhogy is törtem fejem, csak a DH táborra tudtam következtetni, megkérdeztem a jónépeket, és igen. Július 14.-én a Szabó Balázs Band a mi táborunkban játszik. Azóta epekedve várom. Az együttest Szabó Balázs alapította, 2009-ben. Célja az volt, hogy valahogy keresztezze  a népzenét a könnyűzenével.  „Szerettem volna megtalálni a népzenei hangszerek és a könnyűzenei hangszerek közös metszetét,...

A tavalyi hiányosságokat kiküszöbölve idén színházi program is lesz a már várva-várt Gombaszögi DH táborban. A pozsonyi Homodram legújabb előadása, az Anyád! a nyüzsgő hét pénteki napjára esedékes, este kilenc órára. A kedves közönségnek már kétszer volt lehetősége megnézni a családtragédiákról szóló, „leglátványosabb” díszlettel fellazított története(ke)t: a pozsonyi löprömiéren, illetve az idei Jókai Napokon Komáromban. Que será? Mi lesz? Teszi fel minden kislány a kérdést gyerekkorában magának, az anyának, a világnak, az első szerelemnek. Csillogó szemekkel választ vár, vagy legalább egy-két szép pillanatot az élettől: házasságot az első szerelemmel; biztos megélhetést; őszinte szeretetet és törődést; nyugalmat és megbékélést. Ezek a rózsaszín felhők azonban hamar kikopnak az élet palettájából, helyettük itt marad a monoton és ingoványos szürkeség, ráadásul a légballonból sincs valami szép kilátás a tájra. Sem a tájra, sem a jövőre. Mindegy, ki miatt romlik el egy kapcsolat, a lényeg, hogy nincs menekvés. Vagy mégis? A négygenerációs anya-lánya kapcsolatban függőség...

"Dávidom, működni fog az élő közvetítés? Fogunk tudni cikkeket feltenni a táborblogra? Lesz hálózaton keresztüli nyomtatás? Le tudod fedni az egész tábor területét? Fogsz írni te is cikkeket a Vadalmába? Zenekaros interjúkat rád bízhatom?” – ilyen és hasonló zaklatásoknak vagyok kitéve mostanában. Hogy mit is csinálok tulajdonképpen? Nehéz pontosan megfogalmazni... Idén a regisztráció a táborba elektronikusan fog zajlani. A becsekkolásnál az adataitokat elektronikusan rögzítik egy központi helyre, nevezzük szervernek. ...forrasztópáka, pár kábel, egy komolyabb router és sok-sok programozás... A szervert azonban a Médiasátorban szeretnénk elhelyezni, ami nagyon messze lesz a bejárattól. A távolságot hálózati kábelekkel és vezeték nélküli hálózattal szeretnénk áthidalni. ...sok-sok lankábel, fogó, Wi-Fi elérési pontok... Az fényképészek és az almás újságírok munkáját megkönnyítve szeretnénk az adatokat egy központi helyen tárolni, amivel kiváltanánk a tavalyi „maszkerkúcs-rendszert”. ...külső merevlemez, USB kábel és egy cipősdoboz... A külső médiumok számára élő közvetítést szeretnénk biztosítani a főbb eseményekről és beszélgetésekről hang és videó...