Végre programok a krasznahorkai táborban! A Szótlan Szemtanúnak sajnos fogalma sincs arról hogy a livestream miként működik, úgyhogy az első, szemmel is látható tapasztalatok szóban: az idei tábor fokozottan szervezett, az erős felhozatal továbbra is erős, a látogatók száma pedig lassan a négyszázhoz konvergál – utóbbi adat komoly előrelépésnek számít, főleg ha belegondolunk, hogy fiatalokról van szó. Egy levezényelt beszélgetés után persze álmodni sem lehet arról, hogy az ember lekörözi a médiasátor tíz-húsz alkalmazottját a beszámolók terén, de tegyünk egy próbát. Az első napon eljött két Viszonylag Fontos Rendőrtiszt, valamint élő közvetítésben is követhető beszélgetésre került sor a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának Okos Embereivel. Tovább A Szótlan Szemtanú Blogjára >>

A kisebbségi alapélményekből táplálkozó Borsi Kálmán Béla a tábor második előadását tartotta meg A szlovák, a román és a magyar nemzet kialakulások tipológiai összehasonlítása címmel. A pesti egyetemi tanár főszakterülete – saját elmondása szerint – a magyar-román viszony elemzése történészként, „a következő évtől pedig ismét diplomataként” – tette hozzá az előadó. Világos előadásának elején felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar-román kapcsolat tipológiailag megegyezik a magyar-szlovák helyzettel. Ezen feszült kapcsolatoknak mélyen gyökerező problémái vannak, melyek a kétszáz évvel ezelőtti francia polgárosodás következményei. Rövid történelmi fejtegetésében hangsúlyozta, hogy mind a magyarok, mind a szlovákok, mind a románok a „rosszul megválasztott francia polgárosodási modell áldozatai”, a polgár megnevezés ugyanis helytelenül hagyományozódott a történelemben. A francia polgárosodás folyamata nem egyezhet meg a magyar polgárosodással, hiszen „nekünk, magyaroknak, a történelem nem adott elég időt ahhoz, hogy a nemesi és polgári összeszerveződjön, nálunk nem a nemesség polgárosodott el, hanem a polgárság nemesedett el”. Borsi szerint...

Hogy mi mindenre jo a DH tábor, már sokszor, sok helyen írtuk. Most mesélnék olyan oldalról, ami talán nem folyik úgy a csapból, mint Krasznahorkán a rumbó. Tavaly mikor felszálltam a buszra, egy teljesen ismeretlen sráccal kb. 10 beszélgetés után a sulira terelődött a szó. Említettem, hogy érdekelnek a kis finnugor nemzetek Oroszországban, és talán erről szeretném írni a bakalár munkám. „Komolyan? Hát képzeld, én ismerek egy nagyon segítőkész tanárt, akinek pont ez a szakterülete...“ - volt a válasz, és két e-mail után sikerült Pusztay János e-mail címét megszerezni, segítséget kérni tőle, és többek közt neki köszönhetően megírni a saját kis 40 oldalamat (ezúton is még egyszer köszönet a tanár úrnak, és persze Cziminek, a közvetítő embernek. Világbéke. :)) Ennek köszönhetően, a szerdai nap általam legjobban várt előadása Az anyanyelv megőrzése a kisebbségi létben volt. Hogy megismerhessem személyesen. És élőben hallhassam a sok pozitív vélemény után. Ezért, amint adatott a...