Észre se vettük, és a mínusz egyedik nap szépen átcsordogált a hagyományos nulladik napba. A tegnap esti vízproblémák kisebb fennakadást okoztak, s ennek következtében, aki pisilni akart, vízzel töltött kétliteres üveggel közlekedett a WC-k irányába. Már aki – persze. Ennek következtében a táborban található kutacska körül reggel 10-15 ember sorakozott fogkefével a kezében: habzó szájak, kómás tekintetek és jéghideg víz. Fogmosás, miután hagyományosan arra nyitottuk ki fél nyolc előtt a szemünket, hogy „Ébred a város, és lepihen már…” Szemétszedés, sátorállítás, bögrefestés, Vadalma-hajtogatás, hálózatszerelés, regisztrálás szervezetten, csoportokra osztva: így nézett ki a délelőtt. A szervezők idén „vókitókival” nyomják, szavak foszlanak a levegőben elfele. A másik kedvenc gyerekjáték a táborban az óriási tűzőgép, aminek segítségével a fákra kerültek azok a bizonyos szemeteszsákok, amelyek használata ingyen van és bérmentes, használni őket nem szégyen, sőt csont nélkül beletalálni egyenesen dicsőség! Kezd tábor formája lenni a váraljának, a médiasátor fala betapétázva régi Alma Materes duplaívekkel;...

Mikor anyukámat kellett meggyőzni, hogy miért is kell nekem DéHá táborba menni, a fő érv, amit a legjobb barátosném kivágott, hogy ott lesz a jövő szlovákiai magyar értelmiségének 90 százaléka (bár azt nem tette hozzá, hogy milyen állapotban...). Az értelmiség meg értelmesen szórakozik, legalábbis legtöbbször. Ezért lesz a táborban több előadás is, különféle témákról. Az egyik közülük Borsi Kálmán Béla történész kutató és diplomatáé lesz, aki a szlovák, román és magyar nemzet kialakulások tipológiai összehasonlítását fogja feszegetni ...ööö ... na jó, fussunk neki még egyszer... az előadó bácsi romániai magyar, 14 éves korában költöztek Budapestre, így valószínűleg ő is tud mesélni a „jééé, te külföldi vagy? És milyen jól tudsz magyarul ...“ mondat gyakoriságának előfordulásáról déli szomszédainknál. Mikor a neten utánakerestem, hogy ki is ő, ilyeneket találtam:  Borsi-Kálmán Béla, az ELTE Történeti Intézetének professzora, 1948-ban született , tanulmányait többek között Sárospatakon, Eötvös Kollégiumban végezte, részt vett európai és amerikai előadókörutakon,...

Anno egy szép nyáron, az első táboromban - ahol már megérkezésem után kb 15 perccel becsöppentem a "szervezőségbe" - volt egy néhány szabad percem, és leültem én is ahhoz az asztalhoz, ahol a csajok mindenféle szines gyöngyből csináltak izéket... Eltelt azóta néhány év, s tőlem számtalanszor megkérdezték már, mióta kézműveskedem. Hát, azóta. Amikor ott a hűsben a kocsma mögötti asztalnál csak azért bénáskodtam a szinte láthatatlan nagyságú gyöngyökkel, mert éppen az aktuális "motiváció" is ott ült az asztalnál. A kapcsolatból nem lett semmi. Mármint a fiatalemberrel... A gyöngyökkel viszont annál inkább. De leginkább a dróttal mélyült el a kapcsolatom, mára nincs olyan hely a házunkban, ahol nem lenne egy kis darab, vagy éppen egy harapófogó... (vagyis, ma már nincs, mert mind bé van pakolászva, viszem magammal...) Én nem állitom, hogy mindenkivel meg tudom szerettetni a kézműveskedést. Nem erre van a táborban kézműves-sátor. Inkább arra, hogy kikapcsolódj, bizonyitsd be az ügyességed...