A közelmúltban újrafordították a 20. század egyik legjelentősebb regényét, a James Joyce Ulysses-ét. A táborban járt a fordítást készítő munkacsoport egyik tagja, Szolláth Dávid. Magyar nyelvterületen nem szokásos, hogy egy regényt többen fordítsanak e. Ezért is különleges az Ulysses mostani (újra)fordítása, hiszen Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, Gula Marianna és Szolláth Dávid együtt készítették el a magyar változatot. Már korábban is léteztek a műnek magyar fordításai, de időnként igény mutatkozik arra, hogy egy kultúrtörténetileg fontos szöveg korszerű nyelven szóljon az olvasóhoz. Az új, magyar nyelvű Ulysses többet próbál közvetíteni abból, amit Joyce annak idején 1922-ben megfogalmazott. A figyelmes olvasó olyan a finomságokat is megtalál a szövegben, amik az előző magyar fordításokból kimaradtak. Joyce ugyanis hatalmas műgonddal írta művét. Nagyon sok rejtett utalással szőtte át. A szerző azonban bizonyos értelemben a valósághoz is ragaszkodott. Ugyanis a 6 év alatt, amíg a szöveget írta, nem tartózkodott Dublinban, újságokra és a telefonkönyvre támaszkodva...

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy zenekar, melynek becses neve Subscribe. Ez a zenekar nem ám akármilyen, ez a nemesi családból származó metál és hardcore egyéb nemesi családokkal keveredett zene-bona hírvivője. És ez az a hat daliás lovagból álló formáció, mely tegnap este táncra perdítette a Gombaszögi Táborbirodalom legbátrabb ifjait. De ez a tánc nem akármilyen tánc ám, hanem a tradicionális pogó, melynek alapja a kéz- lábtechnika. Ugyanis ekkor az ifjú ritmusra rugózik, fel-le ugrál, helyét változtatja, egyedi karmozdulatokat produkál, és más táncolókba csapódik. Persze ez nem egy vérre menő küzdelem, csupán az egyazon zenei stílus iránti szeretet egy kifejezési formája. A Subscribe lovagjai dicsőségesen helyt álltak a mulatságon, s a rajongókat jól megmozgatták. S tették mind ezt a zenélésükben megjelenő profizmusukkal, forgószelet kavaró hajforgatással, ugrálással, tombolással, őrjöngéssel, és persze a színtiszta zúzással. A mulató nép a mikrofont tartó lovagok minden egyes szavára engedelmeskedtek. Mikor a parancs az...

Az esti zivatarnak nyoma sem volt még, verőfényes napsütésben ültek a kávéház teraszára a Semi Holsen tagjai, név szerint Oravec Gabi, Kóbori Dávid, Kobák Olivér, Szabó Nándor és Nádasdi Peti. A beszélgetést a Barackliget című film vetítése előzte meg, melynek főszereplője Peti, a zenekar frontembere. Stílusosan egy üveg barackpálinka, is jutott az asztalra, ami a jó hangulatot volt hivatott biztosítani az esti koncert előtt. A zenekar, akit elsőként a kezdetekről faggattunk, elárulta, hogy 2009 decemberében játszották első koncertjüket, amely az a bizonyos mérföldkő volt a zenekar életében. Peti: 2009-ben kezdtünk és még csak itt tartunk? …merthogy Peti azt mondja, hogy még csak itt tartotok, a Gombaszögi Nyári Táborban…. (nevetés) Peti: abszolút nem úgy gondoltam, hanem azt hittem, hogy sokkal kevesebb év telt el azóta, hogy megalakultunk, most pedig kiderült, hogy csak három. Úgy gondolom, hogy épphogy most érkeztünk el egy fontos mérföldkőhöz, ezzel a mostani koncerttel. Talán itt majd megmutatkozik,...