Nemtom, volt-e valaki, akinek ez esetleg eszébe jutott(neki), mindnesetre vártam, hogy a blogon a Van és a Jóvilágvan együttesek után végre a Jutottneki-ről is felkerüljön egy poszt, a feltételezett ismeretlenség lágy ködét szerteszét fújogatandó.... akkor senki sem fordulna többé felém szemöldök- és homlokráncolással információszerző-jellegűvé srófolt oldalba bökdöséssel: -te,....... ismered a ... ömmm... Jutottnekit?...? Nos, ismerem. Évekkel ez előtt történt, hogy a bátyám egy felirat nélküli, többszörösen másolt másolatról másolt kazettával (!!!) jött haza (ö... ez itt ne legyen törvényileg kihasználva.. tudom, hogy nem illő az ilyet csinálni, sőt, ejnyebejnyézés meg büntetés jár érte, de..... a kazetták csakis az együttes koncertjein voltak elérhetők, vagyis számunkra elérhetetlenek.... azóta is...). Ez volt a Mérges csiga, a Jutottneki első demója.Nem tudnám megfogalmazni, mitől is olyan JÓ ez a zene, de bár a kazettát nagy szívfájdalmak között (és dacára) visszaszolgáltattuk a kölcsönzést kezdeményező tulajdonosnak, nálunk attól kezdve "szenilis szél szendereg (szúúnyog szuszogva szááll)", "Jön szembe...

10:00 – Dunaszerdahely – vasútállomás előtt 10:30 – Nagymegyer – buszmegálló 11:10 – Komárom – vasútállomás előtt 11:50 – Búcs – Csenger porta 12:30 – Párkány – buszmegálló ###

...tavaly jártam egy öko-fesztiválon. Semmivel sem volt más, mint a többi, éppen csak azzal, hogy több volt a szemetes, meg többféle volt, meg hogy fura emberek jártak feszt naaagy kék szemeteszsákkal... Első látszatra. Belegondolva aztán nem csak én, akibe gyerekkora óta nevelik a környezetvédelmet és még félittasan is keresem az utcán a szemetest, ahova a csikket eldobhatom, de a többi fiatal is észlelte a másságot. Lehet, azzal, hogy úton-útfélen nagy öko-feliratokba botlottunk, vagy azzal, hogy naponta többször ez ment a fesztiválrádióban, vagy valami teljesen mással sikerült elérni azt, hogy tudatosult mindenkiben egy közös tudat. Nem szennyezem a környezetet. Meraznemjóóó....mondta volna ott akkor a félrészeg sárgamelíros pank is arra a kérdésre reagálva, hogy miért nem dobja el a kóláspalackot a földre. Az emlék megmaradt, azóta többször röhögünk az ott szerzett, pont az öko-ság miatt specifikus emlékeken és sztorikon. (mintamikorén, hajnalinégykor, botladozva rohangáltam a szemeteket eldobálni...mesélték a többiek, nekem fogalmam sincs, nekik...