Tőkéczy László történésszel a táborban a kálvinizmusról és a Szlovákiai Református Egyház által nemrég ratifikált református alkotmányról beszélgettünk, amely felvetett pár fontos problémát. Sokan félreértve, Magyarország revíziós torekvéseit látják a csatlakozásban. Nagyon fontos ezért, hogy tudatosítsuk ez közösségvállalás, és nem pedig bekebelezés.  Hiszen az egységes alkotmányt már a szlovéniai, délvidéki, erdélyi, kárpátaljai és magyarországi  református egyház is aláírta két éve, és nem járt önfeladással egyik fél számára sem. Egyes keresztény felekezetek területenkent etniaki jelleggel is bírnak. A legtobb reformatus  Kárpát-medence szerte magyar mind a mai napig. Mennyien vannak szlovák reformátusok a Felvidéken és milyen a helyzetük? Körülbelül 15 %-a a hívőknek vallja magát szlováknak ma. Két egyházmegyéjük van – a nagymihályi és az ondavai. Mindig is nemzeti nyelven folytak az istentiszteletek. Kezdetben  Sárospatakról és Debrecenből küldtek ki teológusokat ezeknek a közösségeknek. Szlovák anyanyelvű lelkészek híján, először magyar  nemzetiségűek szolgáltak, akik  leírt szövegeket tanultak be, főleg imádságokat. Csak később sajátították el a gyülekezet nyelvét teljesen.  Az alkotmány tiszteletben tartja a predikáció...

A pénteki nap a nagy csata napja volt - délután a táborlakók és a média színe előtt csapott össze Bárdos Gyula és Bugár Béla. De nem csak az MKP és a Híd csatázott aznap Krasznahorkán. Délelőtt zajlott a csapatverseny keretein belül az eddigi évek talán legnépszerűbb versenyszáma - az iszapbirkózás, amelyben mindkét nem képviseltette magát. Az alábbiakban egy kis összefoglalót tekinthettek meg, melyben láthatók az előkészületek (akcióban a keszi munkabrigád és a KAFEDIK), az annyira hiányolt víz megérkezése a táborba, majd a 6. perctől egyre csak gyűlik a tömeg, szépen lassan tisztázódnak a szabályok és 07:08-tól belecsapnak az első versenyzők az iszapba. Aki moderál: Orosz Örs. Jó szórakozást mindenkinek!

Nem egyszer előfordult a DH táborban, hogy nem tudtam végigülni egy-egy előadást, vagy nem mehetettem mindenféle csúcsszuper falusi házasításokat kóstolni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy menni kellett zenekarinterjúzni. Ilyenkor bevágtam a szomorú sün pofit és barátaim ,,mocsok mázlista” megjegyzéseivel a háttérben elkullogtam a médiasátor felé. De hogy mennyire voltam mocsok mázlista? Kezdjük az alapoknál. Amióta mezei zenekedvelőből átmentem falusi zenebuzivá, nem irigylem a barátaim. A legextrémebb zenéket vagyok képes belinkelni nekik, ami még ok - azt nem kell meghallgatni, de órákig képes vagyok áradozni a zenéről (ezúton kérek ezért elnézést). Amikor jött főszervezőúrtól a kérdés, hogy sztaffoskodnék-é és hogy milyen vonalon, elég evidens és gondolkodásmentes válasz volt a blog és a zene. Szépen lassan megszülettek a zenekarjellemzések, a koncertajánlók, aztán hívott Czimi, hogy az interjúkat is meg kéne csinálni...sima ügy - gondoltam én - interjút már csináltam, a zenekarokat is ismerem, gond egy szál se. Aztán elmentem Pohodára és...