Idén újra meghívtunk sikeres szlovákiai magyar vállakozókat, vendégeink voltak Mikóczy Zoltán, Overdose tulajdonosa és Vicsápi Bugyi Natália. A példaképekből sosem elég, a szlovákiai magyarból pláne nem. A tábor utolsó napján megismekedhettünk azzal, hogy nemcsak a férfiak sikeresek vállakozóként, de egy nőci is lehet kemény „bizniszmen“. „Nem minden úgy működik, ahogy a fősulin tanítják. A kollégáimhoz mindig úgy viszonyulok: esélyt kell adni mindenkinek. A legfontosabb, hogy akarjanak az emberek, a többit pedig már meg lehet tanulni“ – vallja az a hölgy, aki .... az év szlovák vállakozónője lett. Szóval az első az elszántság. A második pedig a kitartás. Mikóczy szerint ugyanis: „Ha tízszer neki megyünk a falnak, meg kell próbálni tizenegyedszer is, mert előbb-utóbb kidől az a fal“. Nem baj, ha padlót fogunk, mert sikersztori csak abból lesz, aki képes a padlóról is felállni. A vállakozók meséltek arról is, hogyan hatott a siker a családi életükre. Itt viszont eltértek a vélemények,...

A „kiskerekasztal” Bindics Zsolt (Híd), Farkas Iván (MKP) és Antalík Imre (Selye János Egyetem, közgazdász) részvételével Dél-Szlovákia felemelkedésének lehetőségeit vitatták meg. A vita leginkább gazdasági szemszögből értékelte a régió helyzetét. Betekintést nyerhetett a hallgatóság Dél-Szlovákia gazdaságtörténeti fejlődésébe, melyet a vitapartnerek egyaránt visszatérően hangoztattak. Értékelték az állami gazdasági diszkrimináció megjelenését a magyarlakta területeken, leginkább a vállalkozás- és infrastruktúra fejlesztés kapcsán. Annak kapcsán, hogy vannak-e a szlovákiai magyarságnak helyi szövetségesei vegyesen válaszoltak - Bindics az önsegély és a saját források hatékonyabb felhasználását, Farkas a szlovák pártvezetők nemtörődömségét, míg Antalík a szakmai alapú politika kialakítását hiányolta. Egyetértettek azonban, hogy az élelmiszeripart fejleszteni kell, hiszen Dél-Szlovákia a mezőgazdaságban bír a legnagyobb potenciállal. A jövőre nézve az uniós és hazai források kilobbizására, vállalkozóbarát környezet kialakítására, és így a negatív demográfiai tendenciák visszafordítására kell fordítani a szlovákiai magyarság erejét. Pista

A tábor utolsó napján egy különösen kényes csoport: a cigányság került középpontba. Podhradský Lea Karcsai út című dokumentumfilmje a dunaszerdahelyi cigánytelep életét mutatja be. A film megjelenésekor nagy port kavart, s a tábor lakói sem tudták eldönteni, nevessenek, vagy sírjanak a már-már groteszk helyzeteken. Furcsa világ ez, ahol sajátos farkastörvények uralkodnak. A telep három pavilonja, azaz három csoportja közt lehetséges az átjárás, megfelelő magaviselettel (és anyagi helyzettel) a C pavilonból A pavilonba emelkedhetnek a kiválasztottak, a Karcsai út és a város közti távolság azonban legtöbbjük számára áthidalhatatlan. A  város polgármestere szerint lehetséges a felemelkedés, hiszen az ottani gyerekek iskolába járnak, nyitott előttük az út. A telep lakói mégis úgy érzik, ugyanúgy lehetetlen kikerülniük a telep kapui közül, mint levetkőzni a visszahúzó előítéleteket. A vetítés végén elkaptuk két gyors kérdésre  a rendezőt: Mi volt a célod a film elkészítésével? Arra voltam kíváncsi, miként határozza meg magát egy ember, aki többszörösen kisebbségben...