A szlovákiai magyar közéleti blogok aktív évet zártak a legutóbbi találkozó óta – lehet summázni az idén harmadik alkalommal megtartott bloggerfórum tanulságát. A Félvidék és a Felvidéki blog, a Körkép és a Közbeszéd, a Szótlan Szemtanú blog, illetve a vendég Mandiner képviselőivel lezajlott beszélgetés a harmadik volt a sorban a Gombaszögi Nyári Táborban megtartott bloggertalálkozónak. A 2012-es év mozgalmas volt. Az előrehozott választások, a kormányalakítás és a fokozódó kétnyelvűségi akciók hatással voltak a véleményformálók viselkedésére is. Új blogok születtek egyik oldalon tisztán politikai motivációval, és ezzel nyilvánvalóan összefüggésben a másik oldalon független portálok is útnak indultak. A bloggerek rövid bemutatkozás után beszéltek a webes naplójuk céljairól és célközönségéről. A legtöbb naplózó tudatosan ír, a közönséghez való eljutás céljával. Viszont a visszajelzést már nem egységesen értékelik, valaki szándékosan nem is méri a látogatások számát. De az olvasottság csak egy dolog: a kapott like, de a megjegyzés, komment jobban méri a poszt...

Péntek, tizenharmadika, eső. Kinek van ilyenkor kedve kimozdulni a sátorból, kocsma/büfé védőszárnyai alól előadást hallgatni? Hátha még a végén el is húzódik és oda a vacsora is. Aki mégis elcsúszkált a bokáig érő sárban a nagysátorig, (megjegyzem: örvendetesen nagy számban akadtak ilyen elvetemült emberek) végre megtudhatták, mit is takar a titokzatos, sok fejtörést okozó Pecha-Kucha kifejezés – és nem utolsó sorban kiválóan szórakoztak. Rövid, frappáns, ötletes, pici, olcó – mi más is lehetne, mint japán találmány. Öt művész, öt prezentációja, melyben egyenként húsz művüket mutatják be úgy, hogy minden képre/videóinstalációra húsz másodperc jut. De micsoda húsz másodperc! Láthattuk Gyenes Gábor disznó képeit, Urbanic sorozatát az ember kiszólgáltatottságáról, a személyes tér megszűnéséről, betekintést nyerhettünk a Kamaszba. Juhász R. József képei bizonyítják, hogy valóra váltotta a dadaisták álmát: a levegőben biciklizést, sőt felül is múlta őket a föld alatti biciklizéssel. Nagy Csilla szobrász vatta Emlékszobát és vattakolbász-csemegét hozott. Mayer Éva... helyett Szabó...

Egyszer volt, hol nem volt, 2010-ben volt egy Kétnyelvűség Felmérő Körút. Azért ha az ember beutazik 540 dél-szlovákiai falut, akarva akratlanul belebotlik érdekességekbe. Ezeket az érdekességeket, vagy ahogy az „orosz kurátor“ fogalmazott: kincsekeket mutatja be most a Nyelvében él a národnostná menšina kiállítás. 17 panel-30 tábla. Egy hetven éves útjelző tábla, ahol nem probléma, ha mindkét nyelven, vagy csak magyarul van feltüntetve a települések nevei. A fasiszta Szlovákiában sem volt gond, hogy a hatvan éves csendőrállomás tábláján háromnyelvű felirat is lehessen. Majd jönnek a jogfosztotottság éveit bemutató szomorú képek. Szocializmus és újra beszélhetünk, olvashatunk magyarul, örülünk annak, hogy újra járhatunk magyar alapiskolába. Olyan jogoknak örülünk, ami nem is lenne kérdéses hogy megillet minket. Átvonulunk egy másik panelhez – 90-es évek eleje és a táblaháború. Kiírhatjuk-e a település nevét magyarul? És ha kiírjuk, ki garantálja, hogy másnap nem törik össze, szerelik le, rongolják meg? Az utolsó panel pedig már a jelen...