A Közbeszéd sátrának tegnao délutáni előadásán az oroszországi propagandáról beszélgettünk, vendégünk volt Feledy Botond és Járábik Balázs. A beszélgetés azt járja körbe, hogy a propaganda helyzete az orosz médiában mennyire befolyásolja a politika aktuális helyzetét. Szóbajött a geopolitika, azon belül is az orosz médiapropaganda hatása. Feledy Botondot kérdeztük a témáról.

Mutasd be kérlek, mi is az a propaganda?

A propaganda és a hír közötti különbséget az átlagos olvasónak nehéz megkülönböztetni. Itt az, hogy mi annak a célja, annak az egységnek vagy embernek, aki azt a cikket kiteszi egy oldalra vagy bármilyen más felületre, hírportálra. Alapvetően ez tudja behatárolni néha, sőt gyakran utólag, hogy éppen az egy propagandaanyag vagy egy sima hír.
A probléma célját alapvetően utólag tudja meghatározni, hogy ez egy propaganda elem volt, vagy egy információs morzsa, azon túl a propagandának van egy célja, hogy tájékoztasson, például hogy egy vasútállomáson lesz-e áram, emellett viszont, ha valaki azért írja ezt, hogy a sorompó nem fog működni, hogy ott csökkenjen a forgalom, akkor ugyanaz az információ már propaganda elemmé tud változni. Nagyon nehéz ezen változtatni, általában akkor tudjuk megtenni, mikor a teljes kontextust ismerjük.

Ha az oroszországi helyzetet vesszük, Vlagyimir Putyin 1999 óta az országot vezeti, milyen irányba indult el az orosz politika ?

Vlagyimir Putyin a hatalomátvétele, vagyis 1999 óta, egy eléggé radikálisabb, egyre asszertívebb politikát folytat és képzel el. Ez a világtörténelem egyensúlya szempontjából egy várható tendencia volt. Több ezer atomtölteten ül Oroszország. Éppen ezért arra lehetett számítani, hogy az 1989-90-es vezetést a lakosság és a politikai hatalom valamilyen módon szeretné visszaszerezni. És pontosan ez Vlagyimir Putyin retorikája, hogy visszaállítsa azt a dicsőséget, amivel a Szovjetúnió egykor rendelkezett.

A V4-es országok nagy része az Európai Unióhoz tartozik, viszont sokan kételkednek az európai integrációban . Lehetséges egyfajta közeledés Oroszország felé ? A visegrádi országok mind az Európai Unió és a NATO tagja. Ilyen formán ugyanúgy, és ugyanannyit üzletelhet Oroszországgal, Kínával vagy akármilyen más országgal, vagy a glóbuszon létező más diktatúrával, mint azt egyéb uniós tagállamok teszik. Ne felejtsük el, hogy a franciák helikopter hordozót akartak az ukrajnai háború idején eladni Oroszországnak, ugyanúgy Németország az Északi Áramlati vezetéket akarja bővíteni a mostani időszakban, tehát üzletelni akar Oroszországgal is. Politikailag közösséget vállalni nem hogy nem lehet, de jelenleg egy másik szövetséges rendszer az összes visegrádi ország.

Oroszország mindig is kérdéses volt, hogy a geográfiai, illetve a geopolitikai térképen hová tartozik. Európa az, aki nem akarja Oroszországot, vagy Oroszország nem akarja Európát ?

Európa nagyon sokáig akarta Oroszországot, mind a Nato együttműködési szintjén, mind az európai együttműködések szintjén, ahol stratégiai partner volt Oroszország egészen 2014-ig. Egyértelmű volt a szándék, hogy valamilyen módon integráljuk úgy Európa részévé Oroszországot, hozzuk be úgy a hidegháború maradékából elsimítva a konfliktusokat, hogy az együttműködés hosszútávon fentartható legyen, és leginkább kölcsönös érdekeken nyugodjék. Tehát tudjuk azt, hogy mind a két fél érdeke, hogy az olaj, vagy a gáz áramoljon. Ez az, ami most Ukrajnával megbicsaklott.

Putyin egy népszerű politikus Oroszországban, egy erős vezetőnek nevezhető. A nép is így látja, vagy csak az orosz média állítja be így ? Putyin népszerűsége a hatalom átvétele óta, szinte állándó elképesztő magasságokat ölt. Nyilván olyan méreteket, melyekhez nélkülözhetetlen az orosz média közreműködése. Más kérdés, hogy az orosz választók nagy részének nincs is olyan opció, ami mellé állhatna, hiszen az ellenzéki vezetők egy része már beállt Putyin mögé, valmilyen látványosabb vagy kevésbé látványosabb módon. Viszont vannak olyan ellenzéki vezetők, amelyek elmenekültek, vagy ellehetetlenültek. Ilyen mértékben Putyin népszerűsége média és politikai környezetben egy adottság Oroszországban. Ehhez hasonló erőt még nem nagyon láttunk.

Említsük meg az USA-t. Miben különbözik az amerikai propaganda az oroszokétól, avagy összehasonlítható-e a kettő?

Tekintve, hogy az orosz média és az információs felületek, a Sputnyik News, akár a Russia Todays, és ami használatban van az orosz állami gépezettől lefelé, az állami pénzen működik. Nyilván sokkal hatékonyabb az orosz propaganda, ha elindul, hiszen az USA, mint az amerikai kormányzat nem tart fent csatornát, vagy más módon nem vesz részt a médiapiac működésében. Legfeljebb szabályozóként. Tehát ott magáncsatornák vannak magánbefektetőkkel, akiknek vannak pénzügyi érdekeik, amelyek eltérhetnek az amerikai kormányzatitól, ilyen módon a két propagandát szinte nem is lehet összehasonlítani. Más motivációk és más működési rendszer jellemzi mind a kettőt, jelenleg az orosz propaganda a maga módján hatékonyabb.