A Közbeszéd vendégeként a nagysátorban Csóti György, a Kisebbségi Jogvédelmi Intézet igazgatója tartott előadást a civil szervezet működéséről és céljairól. Az előadás témája a nyelvhasználati jogok, amely kérdéskörre csatlakoztak a Kétnyelvű Dél-Szlovákia (KDSZ) mozgalom aktivistái, Bóna Zoltán, Czímer Gábor és Orosz Örs.

A kisebbségben élő magyarság megmaradásának feltételéül szolgál, hogy az anyanyelvét, a magyar nyelvet megtartsa, használja és továbbörökítse. Ha az állam nyelve nem egyezik a polgára nyelvével, akkor bizony az adott állam törvényein múlik, hogy az adott országban létező nyelvet korlátozza vagy támogatja. Általában azon területeken, ahol a magyarság aránya már egy kritikus arány alá került (lsd. Horvátország vagy Szlovénia, bár itt mindig is az alatt volt), akkor a többségi nemzet nem gördít akadályokat a kisebbségi nemzet érdekérvényesítése elé. Viszont Szlovákiában ez a kritikus arány még nem következett be. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, nekünk kell a jogainkkal élni, és/vagy jogokat kiharcolni.

A KDSZ harca, hogy a nyelvhasználati tereken a magyar nyelv ne legyen a szlováknak alárendelve, és hogy a magyarok száma ne csökkenjen olyan rohamos tempóban, mint amilyenben csökkent az utolsó húsz évben. Az első akciójuk közé tartozott a matricaháború, aminek célja, hogy az állam által biztosított jogokkal éljen közösségünk. Persze a törvény az egy dolog, de annak érvényesítése már más lapra tartozik. Csóti György mesélte el, hogy egy erdélyi kétnyelvű táblát levetettek, és a magánszemélynek, aki a törvényre hivatkozott, hogy maradjon a tábla, azt a választ kapta, hogy „ez a törvény nem azért van, hogy hivatkozzanak rá.” Ezen erdélyi példa azért fontos, mert a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségei a többségi nemzet elfogadásán is múlik, aminek egy negatív hozzáállására lett szemléltetve példa. Csóti szerint sajnos ebből van több.

Az országos ismeretséget, ami a szlovák sajtóban is érdemlegesen megjelent, az a magyar nyelvű vasúti táblák kihelyezése. Az „Ekel- projekt” máig meg nem oldott probléma, hisz eddig akármikor kiírták magyarul is a község nevét, azt lefestették, de van ötletük, hogy ezt kijátsszák végre. Nem csak táblákat állítottak, hanem a szlovákiai magánvasút cseh tulajának is felhívták a figyelmét erre, és így került ki például Úszor neve a vasúti megállóba, ami a társaság tulajdonában áll.

Végül az aktivisták egy kérdésre válaszolva kérték a közönséget, hogy bátran használják anyanyelvüket, akár akkor is, amikor jegyet vesznek vagy vásárolnak. Fontos, hogy nyelvünk ne gettósodjon el, és Szlovákiában ne csak szűk családi körben használt nyelv legyen.