Ezekkel a szavakkal vélekedett Füzék Erzsébet, az 58. Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély főszervezője a tábor és a helyi Csemadok együttműködéséről és a Gombaszögi Nyári Tábor hazaköltözéséről.

Míg a tábor területének egy része kopácsolástól és fúrástól hangos, illetve az emberek munkáskesztyűben, nyakig sárban és kóróban járkálnak, a nagyszínpad népzenétől zeng. A helyiek ebben az évben tucatjával tódultak ide, hogy a népzenei műsör mellett tombolát húzzanak, és kolbászt lakomázzanak a cseppkőbarlang völgyében. A hangulat a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes és az Esszencia formáció fellépésénél fokozódik, majd az esti Ismerős Arcok koncerttel hág a tetőfokára. Az emberek békésen eszegetnek, szemlélik a fellépőket, és a gombaszögi naplementét. Már most látni, hogy a nagyszínpad bár messze, de a lehető legjobb helyen van a tábor területén.

A tábor és a helyi civilszervezet együttműködése húsz éve szűnt meg, mikor megvonták a szlovákiai magyar kisebbségtől az állami támogatást. Azóta 2000 és 2006 között volt egy aranyidőszak, amikor ismét sikerült a kulturális programsorozat megszervezése, majd egészen az idei évig pangás következett. Tavaly az eddigi legkevesebb látogatót vonzotta az esemény, idén a főszervező számításához képest jóval több vendég érkezett. A népzenei műsör keretében olyan fellépők érkeztek a gombaszögi völgybe, mint Lakatos Róbert és Csík János, Vadkerti Imre és persze a Szőttes zenekara és táncegyüttese.

Este a helyiek és a tábort építő brigád vállt vállra vetve nézte végig a francia-portugál meccset, ami bár izgalmakat nem tartogatott, de a '73-as Bažant összehozó nosztalgiája és a Csemadok programját látogatók tábor iránti érdeklődése miatt egészen élvezhető volt. A Csemadok, Erzsi néni elmondása szerint, mindaddig együtt fog működni a Gombaszögi Nyári Táborral, amíg csak rajta múlik, hogy a jövőben még izgalmasabb programokat szervezhessenek együtt a helyszínen, hiszen „amit önszántunkból feladunk, azt senki nem szerzi nekünk vissza, és
ezt nem szabad a magyarságnak megengednie."