Tagjait már a zenakar megalakulása előtt is ismerhettük innen-onnan, míg végül összeálltak, és megalapították Felvidék alighanem leghosszabb nevű zenekarát. A közös szenvedélyről, a zenéről mesélnek.

Hogy emlékeztek: mikor találkoztatok először a zenével? Kik voltak a példaképeitek?

Meli: A zene már pici koromtól része az életemnek, tisztán emlékszem, hogy születésemkor a Happy day szólt. Példaképem nincs, inkább az a csendesen rajongó, csodáló típus vagyok, valahol a nyolcadik sorban.

Vera: Hat évesen kezdtem néptáncolni, amihez nélkülözhetetlen a zene érzékelése. Anyukám pedig vonósokat hallgatott otthon, ekkor figyeltem fel a hegedűre. Voltak emberek a közelemben, akik motiváltak, hogy zeneileg fejlődjek, de példaképet nem tudnék megnevezni.

Kristóf: Még azelőtt találkoztam a zenével, mielőtt emlékeznék rá, de az első zenei emlékeim közé tartozik Vivaldi és a 3+2 zenekar. Sok- sok év eltelt, és Meshuggah lett belőle.

Zoli: Arra nem emlékszem, mikor találkoztam a zenével először, de arra igen, hogy amióta az eszemet tudom, vannak kedvenc dalaim és előadóim.
Talán a komoly érdeklődésem első jele az volt, amikor 3 évesen az összeöntözött húsvéti pénzemből vetettem édesanyámmal egy rádiót, és mellé az akkori nagy kedvencem, a Modern Talking Best off kazettáját.

Hogyan kezdtétek a zenei pályátokat: zenesuliban tanultatok vagy autodidakta módon?

Meli: Autodidakta módon tanultam, és tanulok is mind a mai napig. A kottát nem ismerem, hallásból „szedem” a hangokat. Először a zongorával találkoztam: nővérem 12 évig járt zenesuliba, ezért szüleink vettek egy német pianínót. Ő főleg kottából játszott, engem azonban a komponálás jobban érdekelt, és ha már úgyis adott volt a zongora, gondoltam, miért is ne pötyögjek rajta? Ezenkívül mindent, ami a ritmusszekcióba tartozott, szintén imádtam. Így kaptam egy gitárt.

Vera: Hegedülni zeneiskolában kezdtem, az énekelés azonban kiskoromtól kezdve mindennapos tevékenység nálam.

Kristóf: Zenesuliban és autodidakta módon egyaránt tanultam.

Zoli: Egy tanárom az alapiskolában vette először észre, hogy van fülem a zenéhez, ezért megkért, hogy járjak szakkörre. Következő tanévben beíratkoztam a párkányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskolába, de az első osztályt sem fejeztem be, mert akkor még nagyon sok más dolog is érdekelt.

A Farkas a Mézes a Német meg a Bob előtt milyen formációkban voltatok hallhatóak?

Meli: 2006-ban egy keresztényrockot játszó zenekar, a Crux együttes énekesnője voltam. Az első kiadott albumuk után kiváltam, mert nem éreztem közelinek a stílust. Később Farkas Melinda néven hallhatott a közönség: a saját dalaimat adtam elő egy szál gitárral kisebb-nagyobb akciókon, irodalmi esteken. Ezek a dalok képezik A Farkas a Mézes a Német meg a Bob alapjait.

Vera: A Gereben zenekarban zenéltem, amely a Kincső Néptáncegyüttes kísérőzenekara.

Kristóf: Groove Machine, Leslie & the Heartbreakers, Hope Red. A Hope Red mindmáig működik.

Zoli: A legelső formációt amiben játszottam, az unokatestvéremmel és az egyik barátommal hoztuk létre még alapiskolás korunkban. Az első zenekarom, ahol már rendes hangszeren játszottunk a középsulis éveim kezdetén volt, ez volt a We and the Monkey. Ezután próbálkoztunk egy keményebb műfajjal, de sajnos a szobából itt sem jutottunk ki, csak egyszer a garázsba. Ez volt a Kraken Killed the Hero, itt voltam először basszusgitáros. Aztán jött a Psychózis zenekar, amivel végre lett koncertélményem. Ez is főleg punk-rock együttes volt, és itt is basszusgitáros voltam. Utána alakult meg a The Black Shoes Company, ami komolyabb szintekre juttatott: felléptünk a DH táborban a Szlovákiai Magyar Dal Napján, és játszottunk Pesten is. Ebből a zenekarból alakult később a Foxies, ami a mai napig működik, és része vagyok mint énekes, gitáros, billentyűs, dal- és szövegíró. Mindezek mellett, ha időm engedi, játszom még egy ifjúsági zenekarban is.

Egy éve alakultatok. Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Mi a legnagyobb célotok, amit szeretnétek elérni az együttesel?

Meli: Folyamatosan bővítjük repertoárunkat, igaz, kissé döcögősen haladunk más zenekarokhoz képest, mivel sajnos kevés a próbalehetőségünk a nagy távolságok miatt. Ezt előbb-utóbb mindenképpen meg kell oldanunk , mert a jövőt illetően terveink vannak. Folyamatosan érünk, csiszolódunk össze zeneileg és emberileg egyaránt. Szeretnénk minél több stílust kipróbálni, keverni, és ezáltal megtalálni a saját hangunkat.

Vera: Abban szerintem mindannyian egyetértünk Melivel, hogy gyakrabban kell próbálnunk. Ezzel a hozzáállással azt is jelezzük, hogy szeretnénk nagyobb tempóban előrehaladni, komolyabb munkát fektetni a közös zenélésbe. Úgy szoktuk mondani, hogy a hegedűjáték fűszere a zenénknek. Szeretnék minden dalhoz megfelelő fűszerezést adni, valamint kreatívan munkálkodni, nyitottan a fejlődésre és újdonságokra.

Kristóf: A lányok már leírták a fontosabb terveinket, de még hozzáteszem, hogy szerintem még mi sem ismerjük a legnagyobb célunkat az együttessel.

Zoli: Még az idén tervezünk stúdiófelvételt, ha sikerül, akár több dalt is felvennénk egyszerre.