Pénteken (július 15-én) a Márai Sándor sátor vendége lesz kabai lóránt, akinek nemrég jelent meg legújabb kötete Semmi szín címmel. Többek között ezt a kötetet mutatjuk be a nap főműsoraként, délután 17:00-tól. Beszélgetünk a punkról, festményekről és Miskolcról is, érinteni fogjuk lóri minden oldalát (akár tapogatva is).

Gyertek!

Addig pedig íme, egy kis ízelítő!

kontúr, szégyen

mert az elmúlt napokban
(és hetekben és hónapokban)
sok minden történt, és mégis
mintha mi sem történt volna,
akarom mondani,
mert már megint elbaltáztam a konjugációt,
semmi nem történt,
és mintha mi sem történt volna, holott;

és mert aztán az volt,
hogy semmit sem bírtam tenni,
hideg rázott, szorongás fektetett,
hogy a többiről már ne is beszéljek,
pedig elméleteim természetesen vannak,
de sőt tudom, amit tudok, és bár ne tudnám,
minek tanultam meg olvasni;

vagy mert most már képes vagyok
lemondani nosztalgiáról,
konfúz tükörképről,
legyen akár pontos;

ezért nem gondolhatom,
hogy jogom lenne kérdéseket feltenni
(ha nincsenek válaszok,
akkor eleve erkölcstelen kérdezni is),
sőt voltaképpen megszólalnom sincs;

és ugyanezért nem beszélhetek
méltatlan helyzetekről sem
ridegen tompuló csöndekre,
holmi otromba időzítésre hivatkozva,
eszembe sem juthat térkép, metafora,
pláne szószedet egy lexikonból,
jó esetben is csak dadoghatok,
szégyenkezve mindenért;

valamint mindezek miatt néznem,
látnom is tilos az összes sziluettet
(melyekhez egyébként közöm
bár volna ugyan, de nincs),
nemhogy felismerni;
viszont még kijelenthetem:
jogom van nem félni a haláltól.

 
nézem a fehér rózsát az autó ülései között.

A kiemelt képen kabai lórántot láthatjátok a búspoéták szemével.