Péntek délelőtt a nagysátorban Simon Attila és Filep Tamás Gusztáv voltak a tábor vendégei. A Kovács Balázs által vezetett beszélgetés témája a felvidéki szellem, aminek alapját Simon Attila tavaly megjelent könyve adta, melynek címe Magyar idők a Felvidéken. A könyv egy tudományos és ismeretterjesztő munka egy olyan területről, amit eddig nem sokan kutattak. Az első bécsi döntés után visszakerülő területek, amik a második világháborúig tartoztak Magyarországhoz, a trianoni trauma fényében a magyarországi emlékezetben pozitívabban jelenik meg, mint a szlovákiai magyarokéban, ahol inkább ez feledésbe merült.

A visszacsatolás történeti előzményeit Trianontól lehet vizsgálni. Csehszlovákiához olyan magyar lakosságú területek kerültek, amik a történelem során sosem rendelkeztek egységes közösségi tudattal. A régióknak megszűnt a gazdasági központjaikkal a kapcsolata. Bár Érsekújvár lehetett volna központja a magyarságnak, ezt a szerepet nem tudta ellátni. A felvidéki magyarság csak regionális közösségi tudattal rendelkezett mindaddig, amíg nem érte őket meghurcoltatás, ami etnikailag bélyegzett meg minden magyart Szlovákiában.

Az előadás központi témája, hogy bár a lakosság örömmel fogadta a bécsi döntés hírét, nagyon hamar szembesült azzal, hogy mennyi különbség van magyar és magyar között. Ennek fő oka az eltérő szocializáció, hiszen míg Csehszlovákiában demokrácia volt az államforma, addig Magyarországról ezt jóindulattal se mondhatjuk el. A felvidéki magyarság értelmisége Prágában megismerte a demokrácia ízét, így nem tudott az anyások nemzetébe integrálódni.