Tudtad-e, hogy egy Nokia csengőhang igazából Tarrega spanyol zeneszerző műve? Vagy hogy léteznek gesztusokkal megszólaltatható hangszerek? És hogy egyes zenék még zúzósabbak, mint a legkeményebb rocksztárok számai? Akár tudtad, akár nem, mindenképpen érdemes ellátogatnod a héten a Korona Komolyzenei Sátorba, ahol színes komolyzenei palettából csemegézhetnek a táborozók.

A Korona együttes Pelsőcről érkezett Gombaszögre, hogy közelebb hozza a klasszikus zenét hozzánk, és ráébresszen minket, hogy a komolyzene valójában nem is olyan komoly. Csütörtök, napsütéses délelőtt, lesem a szervezőket, akik épp kinyitják a sátrat, és előkészítik a terepet az egész napos zenehallgatáshoz. A komolyzenei sátorban egész nap kényelmes fotelek várják azokat, akik mindenki által ismert klasszikus muzsikát vagy akár felvidéki komolyzenét szeretnének hallgatni egy kis ingyen pogácsa és finom kávé, limonádé kíséretében. A zenetárban hét album található, amelyek közül kedvükre válogathatnak a kikapcsolódásra és különleges élvezetekre vágyó látogatók. Az én személyes kedvencem a hangszerkülönlegességeket felsorakoztató album, amelyre kattintva az ínyencek akár az afrikai kalimba, az ausztráliai didgeridoo, vagy az arab darbuka hangjára is rácsodálkozhatnak. Emellett bizonyára népszerűek lesznek még az orosz klasszikusok is, amelyeket az OroszŐrs (a cím mindennemű egyezése a valósággal csupán a véletlen műve...) album tartalmaz.

“Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk.”- olvasható a Korona tájékoztató füzetkéjében Kodály Zoltán mondata. A pelsőci kórus tagja tehát sok komolyzene-szeretettel várnak mindenkit, aki szeretne kiszakadni a tábori pörgésből! Keressétek a Korona Sátor Frissítő (és) klasszikusok fél órá(k)ban nevű programpontját!