A déli órákban kezdtek szállingózni a hátizsákos, jövendőbeli fesztivállakókra hajazó egyének a kemping mostmár napsütötte lankáin. A médiasátor sajtóhírei már a matracpumpák szuszogásának háttérzajában születtek, miközben szinte percenként kérdezgettük egymást izgatottan: hol késlekednek ezek a partybuszok? Fél négykor megkezdődik a regisztráció, és a kígyózó, kissé fáradt emberkékkel tömött sorból ismerős arcok tekintenek rám a viszontlátás örömével. Az Újvárból induló DH-konvoj fiataljai még a bejelentkezés előtt felverték sátraikat, a Felvidék legkülönbözőbb vidékeiről érkező delegációk is beállítottak már itt-ott galibázó járműveikkel.

Anna is tűkön ül, mert a Jegenye busszal jönnek a barátai: .„Először gondolkodtam, hogy egész hetes jegyet vegyek-e vagy sem, de aztán úgy döntöttem, hogy nem fosztom meg magam ennyi élménytől. A koncerteket, elsősorban a Punnany Massif vasárnap estéjét várom. Meg persze a csapatjátékokat, az ismerkedést és a reggeliket is, amiket általában átalszunk. Én Pozsonyeperjesen lakom, és egy budapesti házaspár fuvarozott a táborba, határon túlról is nagy az érdeklődés.” Magyarországról érkezett Marica is: .„Kassai és szepsi barátaimmal jöttem, tőlük hallottam először Gombaszögről, ahol a koncerteken előre megfontol szándékkal jó adag headbangelést fogunk végrehajtani.”.

Közben begurul az első partybusz, megbolydul a tömeg, a hír szájról- szájra terjed: futhatunk megölelgetni az ismerősöket és ismeretleneket. Az Infravörös művésznévre hallgató zenészpalánta éppcsak megízleli a krasznahorkai friss hegyi levegőt, máris a kíváncsiságom kereszttüzébe állítom. „Az elején mindenki csak csendesen pihent, aztán egy kis társaság alakult ki a busz közepe felé, ahol a hangulat a tetőfokára hágott. Az út végére annyira összekovácsolódtunk, hogy már azt terveztük, ki hova pakolja a sátrát. Tavaly először jöttem zenélni egy napra, aztán ittragadtam vasárnapig, úgyhogy idén már nem is volt kérdéses, hogy egy egész hétre szóló jeggyel lepem meg magam. A ChillGardenben játszom majd, én képviselem az együttest. Jelenleg úgy tűnik, hogy már most többen vagyunk, mint tavaly ilyenkor, úgyhogy nekem semmi kétségem a pozitív végkifejletet illetően. Ami a programok közül igazán megfogott, az a Jóvilágvan koncert.”

A szenci Dani egész úton hátul zötykölődött, s élvezte a hullámzó meleg légáramlatokat. Először látogatott el a táborba, s előtte végigböngészte az egész programfüzetet. .„Nem szándékozomsemmiről sem lemaradni, de leginkább mégis a Tankcsapda koncert érdekel.”. A Nyitra környéki különítmény egyik tagja, Anna viszont rutinos fesztiválozóként már állja a sarat, harmadszor lépi át a tábor küszöbét. „Egész évben ezt vártam, és szeretném idén is legalább olyan jól érezni magam, mint az előző két alkalommal. Tavaly szervező voltam, talán idén is besegítek majd a csapatjátékok lebonyolításánál.”

Komáromban szállt fel a Veréb névre hallgató buszra. „Végigdalolásztuk az utat, óriási hangzavar volt. Egy nagyon jó barátom mondta régebben, hogy ide egyszer az életben mindenkinek el kell jönnie, így aztán rákerült a bakancslistámra. Ráadásul az Intim Torna Illegál koncertje sem utolsó befolyásoló tényező.”

Minden kedves friss és ropogós sátor-és faházlakónak kellemes ugrálást kívánunk a koncerteken, koncentrációképesség sikeres elsajátítását az előadásokhoz, nagy bátorságot eddig soha nem látott emberek megszólításához, és reggelenként pedig sok erőt a hálózsákból való kimászáshoz!