Figyelj Julis, tudod én a Katámmal nagyon jóban vagyok, úgy mesél nekem, mintha nem is lenne az az ötven év közöttünk és én bizony kicsit irigykedem. Persze, amikor elkezdett beszélni a fiúról, aki tavaly is volt, lehet te is hallottál róla, aki ha iszik máris elhagyja a gatyáját és úgy lóbálja ide-oda, hát akkor, azért eljátszottam a megbotránkozást, de neked mondjam, hisz ismerjük mi a Bélát, milyen volt annak idején, most hat unoka, komoly öregúr, de láttuk mi még, hogyan próbál csigaházat törni, azt a méretes vesszejét lendítgetve a jóféle füleki bortól. Meg ez a mostani zene, hát amikor látom, hogy egy ilyen koncerten nem csak úgy ide-oda lépdelés van, uram bocsáss, de valahogy még én is tűzbe jövök.

Meg hiába van ott a sok politikus előadás, nem csak hallgatni lehet, hanem kérdezni, odaszólni, ilyet még csak remélni se mertünk annak idején, csak dolgoztunk vakulásig, de emlékszel, azért a babfejtésből nem a rövidebb úton siettünk hazafelé a Lacival, azért mennyivel jobb most a gyerekeknek, tudod az a gumióvszer, na, az is má milyen jó dolog, jaj Julis, ha visszaperegnének az évek én bizony jövőre biztos ott lennék.

Sátorban aludni, ötven centért sültkrumpli, jól lakottan borozni és azt mondja a kicsi Kata, hogy olyan sok barátja lett, ismeri innen a fél felvidéket. Az úr lássa lelkem, nem tőlük sajnálom, hanem magamtól, milyen jó lett volna a Lacival sátorban zenére ébredni, könyvbemutatókat hallgatni, ott még szexológus előadás is van, meg színház, történelemről is beszélnek színesen, azt mondja, hogy már jobban érti Kata is, hogy mi volt, amikor a határt tologatták, Julis én mondom ez bizony nekünk is jót tett volna annak idején, egy ilyen hét szabadság, beszélgetni bármiről, nyitottak az emberek, nem olyan szemlesütött szégyenkezősek. Jövőre én bizony több zsebpénzt is adok neki, csak hagy éljen a leány, nekem már az is öröm, ha elmeséli, hogy ilyen is van, lehet a felvidéken értelmesen, szabadon eltölteni az időt.