Hundzsa Tamás, a Kassáról származó színész/ zenész a tábor 0-dik napján lepte meg a táborlakókat egy egyszemélyes zenés összeállítással, mely világítótoronyként csempészett fényt az éjszakába. Másnap múlt-jelen-jövőről kérdeztük az művészurat.

A kassai Thália színház felett nőttél fel, édesapád is zenész, operaénekes. Születésed óta a zene- és színházvilág vesz körül. Milyen érzés volt így felnőni? Mennyiben befolyásolta ez a jövődet, könnyítette meg a pályafutásodat?
Tudod, ez mindig befolyásol, mert hogyha vannak egyenes példaképek, akkor könnyebb irányt venni. De az az igazság, hogy ezt az alapiskola elvégeztéig nem tudtam, hogy mi lesz, de aztán jött egy szerep, a Tháliában a Dzsungel könyvében (Maugli szerepében) és akkor rájöttem, hogy ’igen, ezt szeretném csinálni!’. Amikor a színpadon voltam, akkor mondtam magamnak, hogy hát ilyenkor felejtem el a világot, ez az egyetlen hely. Később megnéztem, hogy milyen lehetőségek vannak. Kassán nem nagyon lehetett musical szakmában mozogni, Pozsonyban nem volt ilyen szak, így Prágába mentem. Mondjuk Magyarországra húzott a szívem, de Pesten akkor nem nagyon működött a musical, szóval ezért mentem Csehországba. De fáj a szívem, mert a magyar nyelv, az mégis csak magyar nyelv.

Ha jól tudom a Painkiller nevű zenekar volt az első formáció, melyben énekes/basszusgitárosként játszottál. Mit lehet tudni a bandáról?
Ez egy baráti kör alapján születő banda volt, és gimis zenekarnak szerintem egész jól nyomtuk. Nagyon élveztem, örömmel emlékszem vissza azokra az időkre, de már nem játszok zenekarban, most tisztán a szánházi tevékenységnek szentelem az időmet, főleg musicalekben szereplek, és e mellett csinálok ilyen szóló esteket is, mármint, hogy egyedül játszok gitárral esetleg más alternatív hangszerekkel. Mint például looper, (ez felvesz több sávot), esetleg szájtrombita, basszusgitár.

Mivel is foglalkozol most pontosan Prágában? Tanulás és munka, hogy fér ez meg együtt?
Nehezen, főleg, ha még párkapcsolatban is vagy, akkor már nagyon nehéz összehozni, de ha az ember akar, akkor mindenre talál időt, minden a beosztásról szól.

Hol és milyen színházi darabokban láthatunk Téged mostanában?
Prágában jelenleg a Dan Landanak egy fantasy musicalét játsszuk, ez a Klíč králů (A király koronája), ahol a varjúkirály szerepét játszom. E mellett csinálok még egy klasszikusabbat is a Lucrécia Bórgia című történelmi musicalt.

Szóval a zene inkább hobbi, a színház az első?
Igen, ez a projekt, amit például a Gombaszögi táborban lehetett hallani tőlem, az tisztán hobbiprojekt. Ez azt jelenti, hogyha van egy kis szabadidőm, van egy kis plusz töltésem belülről, akkor érdeklődök, megbeszéljük a szervezőkkel, és akkor fellépek és örömöt osztok ilyen formában is.

Hol tervezed a jövőd? Melyik országban?
Már ahogy említettem az iskolával kapcsolatban is, hogy engem a szívem mindig is a magyar földre húz, mert egyszerűen az, hogy magyarul szólalok meg az nekem alap értelem. Nagyon fárasztó számomra, hogy öt éve vagyok Prágában, és minden nap érzem a fáradalmat abban, hogy nem magyarul kell beszélnem, hanem szlovákul és csehül. Szóval a szívem vagy vissza húz ide Gömörre illetve Kassára, vagy Magyarországra. Viszont jelenleg a helyzet más, így amíg van mit csinálni, addig Prágában maradok.