A nagysikerű Komáromi Szalon kezdeményezés harmadik Gombaszögre kihelyezett panelbeszélgetésén a szlovákiai magyar identitásformák kerültek terítékre. Az est résztvevői közt ott volt Ravasz Ábel szociológus, Galán Angéla filmrendező, György András lelkész, Sánta Szilárd irodalomkritikus és Gazdag József sportújságíró.

A beszélgetés kezdetén Ravasz Ábel felhívta a figyelmet, hogy azt a kérdést kell feltenni magunknak, hogy miért érdemes magyarnak maradni? Álláspontja szerint a szlovákiai magyarság jelenleg egy határhelyzetben van, a pálya pedig lejt. Innét az elszlovákosodás és a megmaradás irányába is el lehet mozdulni, de el kell döntenünk, hogy mi legyen. Úgy véli, hogy hatni kell az egyéni döntésekre (pl. iskolai beiratkozás, hétköznapi nyelvhasználat), mert ha nem ezt tesszük, akkor utóbb a mi egyéni döntéseink meghozatalára sem lesz lehetőség, hiszen beszűkül az a tér, ahol magyarként élhetünk.

Galán Angéla legújabb filmjének tábori premierjével kapcsolatban elmondta, hogy a szlovák-magyar viszony sztereotípiáit és a kölcsönös történelmi sérelmeket kívánták bemutatni. Elmondta azt is, hogy számára a haza az a hely, ahol azonos kulturális kódok alapján élhetünk egymás mellett. György András református lelkész a hazát ezzel szemben úgy definiálta, hogy az az a hely, ahova a történelmi gyökerek kötnek és ahova a jövőbeli távlatok tartanak. Véleménye szerint problémáink egyik forrása, hogy a "közösségünkben lévő lelki erőt leélték." Ha kisebbségi létünket rezervátumként éljük meg, akkor élhetünk egy ideig "indiánként", ám az utódaink akkor már csak cirkuszi díszek lesznek. A jövővel kapcsolatban pedig úgy vélekedik, hogy megtartani valamit, amit örökségbe kaptunk csak akkor lehet, ha nem csak megőrizni, hanem gyarapítani is akarunk.

Kovács Balázs